Schuller Balázs szerk.: Olvasókönyv a magyarországi reneszánsz bányászatához. Tanulmányok a 2008-as "Reneszánsz év" tiszteletére. (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 6. Sopron, 2009)
Vladimir Sklenka: A Thurzó-Fugger-társaság házai Besztercebányán
A 8. házszámú Unterhaus / Alsó-ház (Karlhaus, Junghaus, Ernsthaus Ernuszt-ház, Hamphaus - Hampó-ház, Könighaus, Kammerhoff) Az Alsó-ház a legnagyobb ház volt Besztercebányán, a Kari majd a Jung család tulajdona volt, ezt követően Ernuszt Jánosé, majd Barbara Edelböck és fia, Corvin János tulajdona. O aztán eladta a házat az Ernuszt családnak, akik aztán 1546-ig bérbe adták Thurzóéknak és Fuggereknek. Ekkor a házat átvették a kamara hivatalnokai, akik itt is laktak. Elsősorban a kamara igényeit elégítette ki, de a fontos látogatókét is. A házhoz a fürdőn (ez 1500-ban megsemmisült, akkor a család a fürdő létesítésének jogát átadta a városnak) és a Garam-parti alsó kertvégi sörfőzdén kívül számos ingatlan tartozott. A Garamon át híd vezetett, melyen szekerek is áthaladhattak a túlsó partra. Az akkori térképen a „Camerhoffischen Brücken", azaz Kamaraházi híd jelöléssel illették. A házzal Mátyás király besztercebányai tartózkodását is összefüggésbe hozzák. Ezt a tényt bizonyító emlékek azonban nem maradtak fenn. Hans Dernschwamm azonban rögzítette, hogy a király valóban itt tartózkodott. A király szórakoztatását szolgálta a királyi ház mögötti kert, melyhez Mátyás király megérkezése előtt a Főtér ezen oldalán álló házak valamennyi kertjét csatolták, ugyanakkor biztosították a polgárokat, hogy kertjeiket a király távozását követően visszakapják. Ezen ígéret ellenére a kertek ezt követően is a kamara használatában maradtak, vadasparknak használták, amelyben őzek, rókák és magyar lovak legeltek még Thurzó János idejében is. A kertet őzparknak hívták. A 7. sz. Oberhaustól / Felső-háztól egy gyalogos út választotta el. Ezt a közt később beépítették. A 7. sz. ház tulajdonosa 1759-ben kifogásolta, hogy a kamara beépítette az átjárót, 1820-ban pedig Kari Dillinberg tiltakozik az ellen, hogy a kamara nem törődik ezzel az utcácskával. 83 1574-ből származik Paulik kulcsár kérelme, melyben követeli, hogy a kamaraház és az ő háza közötti utat tegyék egészen a vízig járhatóvá, mint azt már apjának megengedték. 84 Magát a házat később védfallal erősítették meg, sőt még egy bástyával is. Itt volt található a belső és külső udvar. A külső udvarral volt szomszédos a kert, mely egészen a Garamig nyúlt. Míg a városnak saját védelmi rendszere volt, a telkek Garam menti határa is erődítve volt, Erre utal a város uralkodóhoz intézett kérése 1579-ből, amelyben a tanács engedélyt kér, hogy a Garami-kapu és a " JURKOVICH, 2005. 26.o. 84 JURKOVICH, 2005. 26.o. 114
