Schuller Balázs szerk.: Olvasókönyv a magyarországi reneszánsz bányászatához. Tanulmányok a 2008-as "Reneszánsz év" tiszteletére. (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 6. Sopron, 2009)

Szemán Attila: A reneszánsz bányászatának technikai fejlődése

Magyarországon az első irat, melyben a kompasz használatára utalnak, 1535-ből való. A király ekkor biztosokat küldött ki, hogy vizsgálják meg a Fuggerek által müveit úrvölgyi bányákat, s ebben a jelentésben „... egyes vágatok iránya a kompasz órája szerint van, megjelölve". A selmeci tisztek irataiban ilyen megjelölés csak 20 évvel későbben található először.

33 Rülein von Calw 1500 körül megjelent Bergbüchleinjában

34 már képen is bemutatja a bányászkompaszt, mint ahogy később Agricola is, bár ő már a körtárcsás változatot (15. kép).

35 Körtárcsa mutatóval (busszola), Agricola, 1556. A tájolás említett eszközei azonban több kis műszert tettek szükségessé és használatuk is nehézkes és pontatlan volt. Bizonyára ezért alkották meg, a kifejezetten csak osztrák és magyar bányavidékeken használt műszert, a „schinzeug"-ot A XVI. század közepén alakult ki ez az összetett, vízszintes és függőleges szögek mérésére egyaránt alkalmas műszer, ami a későbbi teodolitok elődjének tekinthető. Franz Kirnbauer kifejezetten osztrák 33 PECH, 1884. 161.0. 34 RÜLEIN VON CALW, 1500 körül-1987. 35

AGRICOLA, 1556-1985. 65. ábra 70