Schuller Balázs szerk.: Olvasókönyv a magyarországi reneszánsz bányászatához. Tanulmányok a 2008-as "Reneszánsz év" tiszteletére. (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 6. Sopron, 2009)
Szemán Attila: A reneszánsz bányászatának technikai fejlődése
,y4 csille másfélszer nagyobb térfogatú, mint a talicska. Kb. 4 láb hosszú és kb. 2 1/2 láb széles és magas. Négyszögletes alakjának megfelelően három sor négyszögletes vasabroncs övezi, s ezen felül minden oldalon vaspántok erősítik. Fenekén két kis vastengely van, melynek végei körül a csille mindkét oldalán fából való korongok forognak. Hogy ezek a kerekek a szilárd tengelyről le ne csúszhassanak, kis vaspeckek vannak a tengelyvégekben. A csille talpára erősített vezetőszeg a kocsit a helyes úton, vagyis a padlógerendák közti vezetőrésben tartja. A csillés a tele kocsit a hátsó pereménél fogva tolja ki, és hozza vissza az üresét. Mivel a csille menet közben a kutyák vonításához hasonló hangot hallat, »bányakutyának« is nevezik. Ezt a »kutyat« a nagyon hosszú tárókban használják, mert könnyebben mozog és nagyobb terhet is elbír, mint a talicska.'''' 11 A leírás nem éppen bőbeszédű, s csak az - eddigiekhez képest legjobb ábrázolással együtt ad megfelelő információt. A csille sok vonatkozásban hasonló a Lebertali bányakönyv csilléjéhez. A hátulsó kerékpár közelebb van elhelyezve ugyan a súlyponthoz, de az még a két kerék közé esik. A vezetőszeg ábrázolása nem pontos, mert a görgő nem látható rajta, de egyértelműen felismerhető. Utóbbi csak akkor működhetett megfelelően, ha az első két kisebb kerék is a pallón futott. Kérdés, hogy miért volt nagyobb a hátsó kerék? Nyilvánvaló, hogy, a lebertali csilléhez hasonlóan, a csillepályáról történő leemelést könnyítette meg. A vezetőszeg hossza ugyanis éppen akkora, hogy a nagyobb kerékpár aljáig ér. Vagyis vízszintes helyzetig emelve a csillét, az könnyedén leemelhető volt a fából készült csillepályáról. A csilleszekrény előés hátlapjának középső vasalatához egy-egy karikát rögzítettek, ami a már ismertetett Annabergi oltárkép csilléjét idézi. Agricola könyvével egykorú a szintén 1556-ban kiadott Schwazi bányakönyv (Schwazer Bergbuch). 12 A bányacsille (Bergtruhe) Agricoláéval megegyező típusú, s leírása - noha kevésbé ismert - sokkal jobb és részletesebb. Ábrázolása - a vezetőszeget kivéve - rosszabb, leírása azonban sokkal pontosabb Agricoláénál: 12 SCHWAZER BERGBUCH, 1556. 136.p. 54
