Schuller Balázs szerk.: Olvasókönyv a magyarországi reneszánsz bányászatához. Tanulmányok a 2008-as "Reneszánsz év" tiszteletére. (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 6. Sopron, 2009)

Bircher Erzsébet: Gazdagság vagy szegénység?

A veszedelem árnyékában a királyi trónért való küzdelem nem csitult: több mint egy év telt el, míg a trónra törők közül a 1527. novemberében magyar királlyá koronázták I. Ferdinándot, aki elődeihez hasonlóan kifosztott kincstárat örökölt. Családi rutin lehetett, hogy a Habsburgok házi bankárához fordult támogatásért. A kapott 40 000 forintnyi kölcsönért elismerte IL Lajos és a Fuggerek közt megkötött 1526-os megállapodást, sőt további biztosítékként átengedte az erdélyi sóbányák jövedékét is. 1530-ban már I. Jánossal kötöttek szerződést a Fuggerek a felvidéki rézbányák, ám 1533-ban már felszámolták budai faktorukat. Ez volt az első lépése annak a „kivonulási" folyamatnak, mely Buda török kézre kerülése után felgyorsult. A kéznyújtásnyi távolságra került török csapatok a Fuggerek számára is egyre fenyegetőbbé váltak. Végül 1545ben felmondták a még érvényes haszonbérleti szerződésüket. 1546-ben 52 év után a Fugger-birodalom kivonult a magyar bányászatból. Pech Antal kutatási szerint ez idő alatt - leszámítva azt a néhány évet, melyről nem maradt fenn adatunk 998 300 mázsa rezet adtak el, kitermeltek 417 651 mázsa ezüstöt, s tették mindezt 2 179 750 forintnyi nyereséggel.

31 A Fuggerek kivonulása a magyar bányászatból jelzés értékű volt. A kaotikus állapotok, az állandó fenyegetettség még az olyan viszonylag védett városban is megnehezítette az állandó, s főként gazdaságos bányászatot, mint Besztercebánya. Ha a városok maguk nem is, de a környékük állandó hadszíntér volt, nehezítve, vagy épp ellehetetlenítve a szállítást. A magyar ércbányászat virágkora véget ért. Amikor újra megjelent az európai piacokon - a török utáni újjáépítés éveiben - már minden megváltozott Európában. A magyar ércbányászat elvesztette súlyát: az új világ beáramló kincsei regionális jelentőségűvé fokozták a korábban kontinentális jelentőségű bányászatunkat. 31 PECH, 1884. 158.0. 40