Schuller Balázs szerk.: Olvasókönyv a magyarországi reneszánsz bányászatához. Tanulmányok a 2008-as "Reneszánsz év" tiszteletére. (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 6. Sopron, 2009)
Bircher Erzsébet: Gazdagság vagy szegénység?
Az idő azonban nekik dolgozott. Miksa szembesült azzal: tervei délibábok. Nincs adó, nincs saját pénz, szükség van tehát a Fuggerek hiteleire. Jakob Fugger azonban kitért a folytonosan a francia királlyal háborúzó Miksa követelése elől. 1497-ben Miksa úgy döntött válaszút elé állítja bankárjait: a konkurenciájukkal tárgyalt egy lehetséges kölcsönről. Jakob Fuggert nem rendítette meg Miksa lépése: belelavírozta konkurenseit abba, hogy ajánljanak fel ők kölcsönt az uralkodónak, majd bejelentette távolmaradását. Az uralkodó, a Fugger család és azok konkurenseinek küzdelme a kölcsönös függések olyan hálóját hozta létre, amelyből csak egy huszárvágással lehetett megszabadulni. A lépés, amely megoldást jelentett minden érintettnek: amikor a Fuggerek és riválisaik létrehozták a „négyek klubját", amely aztán közösen hitelezett Miksának. Az ellentételezés fejedelemi volt: kizárólagos jogot kaptak a tiroli rézbányák művelésére. Ezzel létrejött az első szindikátus 1498-ban az európai gazdaságtörténetben. Jakob Fugger azonban nemcsak szövetkezés, hanem a monopólium jelentőségét is felismerte, sőt ez utóbbiban valószínűleg jobban bízott. Talán cinikus, de üzleti értelemben sikeres lépéssel maga verte szét a szindikátust, hogy helyreállítsa az európai rézpiacon az egyeduralmát. Szövetségeseit a „magyar" rézzel tette lehetetlenné. A magyarországi bányák tették lehetővé, hogy aláígérjen szindikátusi bányák árainak. A szindikátus által kitermelt réz a velencei raktárakban gyűlt, eladhatatlan volt. Az, ahogy a Fuggerek egyik vállalkozásukkal alákínálták a másikat magas kockázatú játszma volt, a szindikátus, tehát a Fuggerek számára is nagy lehetséges veszteséggel. A céljukat azonban elérték, felszámolták azt a szindikátust, melynek létrehozása csak egy, ámbátor szükséges lépés volt a tiroli bányák megszerzéséért folytatott küzdelemben. A mód, ahogy a szindikátust müvelésének tönkretették, jól mutatta üzleti zsenialitásukat. Az pedig, hogy az akció menetéből szükségszerűen adódó veszteségek jó részét a magyarországi üzlettársra, a Thurzókra hárították, némi gátlástalanságról épp úgy árulkodott, mint arról, hogy a Közös Magyar Üzlet meghatározó - a feltételeket diktáló - tulajdonosa a Fugger család volt. Jakob Fugger 1499-re korlátlan ura lett a karintiai, a magyar rézbányák mellett a tiroli rézbányáknak is. Megvalósította álmát: a OGGER, 1999: 115-116.0. 34
