Schuller Balázs szerk.: Olvasókönyv a magyarországi reneszánsz bányászatához. Tanulmányok a 2008-as "Reneszánsz év" tiszteletére. (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 6. Sopron, 2009)

Bircher Erzsébet: Gazdagság vagy szegénység?

Azt, hogy Thurzó Jánosnak mire volt szüksége, igen röviden összefoglalható: befektethető tőkére. Azt, hogy a Fuggerek mért pont Thurzóval kötöttek üzletet szintén röviden összefoglalhatjuk: ő kulcsszereplője volt az akkori magyar rézbányászatnak. Nem lehetett, s talán nem is volt érdemes megkerülni. Kiváló kapcsolatokat ápolt a magyar elittel, voltak saját és haszonbérletbe müveit bányái, s ami a legfontosabb híre volt annak, hogy kiváló szakember, aki az ellehetetlenedéit bányákat is újra tudja művelni. A megálmodott monopóliumhoz vezető úton nem is lehetett nála jobb, több hasznot hozó partnert elképzelni. Látszólag kiegyenlített, kölcsönös előnyök mentén megfogalmazott, 1495­ben Pozsonyban megkötött szerződésben nyomon követhető mind a bankár és a bányász érdeke: Thurzó célja a befektethető tőke, a Fuggerek pénze a magyar rézvagyon fölötti rendelkezés volt. A Fuggerek Thurzó Jánossal szokatlanul nagyvonalú feltételekkel kötöttek szövetséget. 50%-os részesedést ajánlottak a bányák ismerőjének, holott a befektetett tőke a Fugger kasszából származott. A Fuggerek az üzlet biztos megalapozásáig igazi csendestársként viselkedtek. Bár Thurzó János a Fuggerek pénzéből vásárolt tulajdonrészeket, bérelt hosszú távra rézbányákat, a csendestárs csak akkor lépett elő az árnyékból, amikor az üzlet már biztonsággal meg volt alapozva. Thurzó maradt azonban a közös vállalkozás „arca" a cég teljes vezetését rábízta a csendestárs, akinek azonban meg lehettek a maga fenntartásai a magyarországi vállalkozás biztonságos voltával kapcsolatban. A bányászat magában egy igen kockázatos vállalkozás volt, ha ehhez hozzátesszük, hogy Magyarország belső viszonyai Mátyás halála után igen csak labilisak voltak, úgy érhető: miért különítették el a Fuggerek a családi cég ügyeitől a Thurzóval közös vállalkozásukat Besztercebánya székhellyel, Közös Magyar Üzletnek nevezve azt. 24 Az hamar bebizonyosodott, hogy a Fuggerek jó üzletet kötöttek Thurzóval: a bányák hozama előbb megduplázódott, majd megháromszorozódott. Thurzó - ugyancsak a Fuggerek tőkéjéből - hámorokat, csurgatókat épített a Fugger érdekeltségű bányák környékén, nemcsak Besztercebányán, de Tirolban és Karintiában is. A kitermelés, ércfeldolgozás Thurzó feladata volt, ám az érc-és fémkereskedelem a szállítás lehetőségeitől is erősen meghatározott volt. Ahhoz, hogy a számos ország határán, kisebb és nagyobb fejedelemség, grófság, vagy apátság határán felállított vám-és megállító jog hálóin a sokszor igen távoli vevőhöz el lehessen 14 WENZEL, 1880. 67.0. 30

Next

/
Oldalképek
Tartalom