Bircher Erzsébet – Schuller Balázs szerk.: Bányászok és bányászvárosok forradalma, 1956. Tanulmányok az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójának tiszteletére. (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 5. Sopron, 2006)
Kis József: A borsodi bányászság az 1956-os forradalom és szabadságharcban
induló delegációról találunk információkat. Nagy Lajos rendörségen tett vallomása szerint Jónás Tibor vetette fel a sajószentpéteri gyűlésen, hogy indítsanak az ENSZ-hez egy küldöttséget, de javaslatát elutasították. Nagy Lajos azonban - a későbbi tanúvallomások szerint - egy bányászgyűlésen mégis arról számolt be, hogy a küldöttség elindult. 124 Tagjai a vallomások többsége szerint ormosiak voltak, Kővári Ferenc mégis úgy értesült, hogy a sajókazai Jónás Tibor, a miskolci Melczer Károly és a Miskolcon dolgozó kazincbarcikai Fidler István voltak a tagjai. Információ hiányában többet erről nem tudunk, az viszont bizonyos, hogy november végén az imént megemlített tröszti igazgatósági munkástanácstagok az ormosi Burkus Sándorhoz 125 hasonlóan valóban emigráltak. 126 November 17-én tett a karhatalom először kísérletet bányaüzemi nemzetőrség lefegyverzésére. Lőrincz Lóránt százados vezetésével 26 fős karhatalmi egység vonult ki a Lyukóbányára, ahol körbevette a bánya bejáratát, s felszólította a szolgálatban lévő nemzetőrt, hogy rakja le fegyverét. A felszólításra a nemzetőr tüzeléssel válaszolt, így kisebb lövöldözés alakult ki. Az épületben lévő nemzetőrök látták, hogy teljesen körbe vették őket, ezért feltétel nélkül megadták magukat. A lövöldözés nem járt sem sebesüléssel, sem halálos áldozattal. A karhatalom hat nemzetőrt előállított a megyei rendőrkapitányságra. 127 Az üzemi munkásság és bányászság követelésének eleget téve november 17-én hazaengedték Földvári Rudolfot, majd később a megyei munkástanács többi elhurcolt tagját is. Ennek hatására Borsodi Szénbányászati Tröszt november 17-e többször is állást foglalt a sztrájk ellen, szemben a Nagybudapesti Központi Munkástanács felhívásával, amely november 21-én 48 órás tiltakozó sztrájkot hirdetett meg. A tröszt munkástanácsa a munka felvétele, illetve a termelés fokozása érdekében több felhívást is kiadott, vezetői pedig sorra keresték fel a bányatelepeket. Ez nem volt mindenhol problémamentes. A legrosszabbul termelő Ormosbányán például a termelés fokozásáról beszélő Nagy Lajost a bányászok csákánnyal akarták megverni. 128 A termelést zavaró 124 B.-A.-Z. m. Lt. XXV-3. B. 1461/1958. Nagy Lajos rendőrségi kihallgatása. 1957. máj. 7.; A bíróság előtt Verebélyi János, Tisza István és Szarvas János vallotta, hogy a november 28-i edelényi gyűlésen Nagy Lajos beszélt az ormosiak ENSZ-hez induló küldöttségéről, amelyet ő maga gépkocsival és pénzzel (húszezer forinttal) támogatott. A vallomások ezen részére Nagy Lajos a tárgyalási jegyzőkönyv szerint nem reagált. B. 1746/1957. sz. tárgyalási jegyzőkönyv. 125 Ekkor az ormosbányai munkástanács elnöke Adorján Gusztáv eddigi elnökhelyettes lett. 126 Kővári Ferenc vallomása szerint Nagy Lajos arról tájékoztatta őt, hogy Melczerék a sajószentpéteri gyűlésről indultak az ENSZ-hez. (B.-A.-Z. m. Lt. XXV-3. B. 1461/1958. Kővári Ferenc rendőrségi kihallgatása. 1957. aug. 6.) Ennek ellentmond ugyanakkor Nagy Lajos azon vallomása, amely szerint Fidler és Melczer a sajószentpéteri gyűlés másnapján még Miskolcon voltak. (Nagy Lajos rendőrségi kihallgatása. 1957. máj. 7.) 127 HL 1956-os gyűjtemény. 11. ő. e. A Tizeshonvéd karhatalmi zászlóalja története. 12, 30. o. 128 B.-A.-Z. m. Lt. XXV-3. B.1461/1958. Nagy Lajos bírósági vallomása, Tarján Kálmán bírósági tanúvallomása. B. 1746/1957. sz. tárgyalási jegyzőkönyv.
