Bircher Erzsébet – Schuller Balázs szerk.: Bányászok és bányászvárosok forradalma, 1956. Tanulmányok az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójának tiszteletére. (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 5. Sopron, 2006)
Kis József: A borsodi bányászság az 1956-os forradalom és szabadságharcban
lyukóbányai bányaüzem és egyre többen szálltak le a farkaslyuki, a somsályi és a királdi bányában is. A széntermelés azonban még így is kevés volt ahhoz, hogy a Lenin Kohászati Művek rendesen dolgozhasson. 102 November 7-én még mindig csak 200 vagon szenet termeltek, de másnap már 320 vagont. Az ugrás oka az volt, hogy ekkor Alberttelep és Sajókaza már teljes létszámmal dolgozott és - sok hiányzóval, de - dolgozott Ormosbánya, Felsőnyárád és Kurityán is. 103 Az annabányai munkástanács november 8-án hívta fel az üzem dolgozóit, hogy 9-én rendes termelés indul. A termelés mégsem érte el a kívánt mértéket, a vidéki bányászok továbbra sem jártak be dolgozni és a miskolciak egy része is megtagadta a munka felvételét. A Pereces-Pálinkástárói bányaüzem munkástanács lemondott, az új munkástanács alakítása nem vezetett sikerre. A pálinkástárói bányászok egy része leszállt a bányába, de elhatározták, hogy csak abban az esetben dolgoznak tovább, ha november 10-én 13 órakor a váltáshoz a megyei Munkás-Paraszt Forradalmi Bizottság tagja kimegy a bányába és referál arról, teljesülnek-e a követeléseik. 104 November 4-9. között a berentei szénosztályozó területén megindult a pártszervezés. Szabó Lajos munkástanácselnök tiltakozott és közölte: „amíg én a munkástanács elnöke vagyok, addig az üzemben párt nem lesz". 105 Ezzel egyidőben megindult a munka is. Bár november 13-án az ózdi küldöttek hatására a kazincbarcikai munkások ismét sztrájkolni kezdtek, csak az erőműben és a szénosztályozóban folytatódott a munka. 106 Időközben változás állt be a Borsodi Szénbányászati Tröszt igazgatósági munkástanácsában. November 7-én lemondott és visszatért üzemébe az igazgatósági munkástanács elnöke, Kristóf János, Réthi Béla pedig emigrált. Kristóf döntését akkor azzal indokolta, hogy Jelesleges öt embernek helyet foglalni az igazgatósági munkástanácsban és ő kimegy a bányába dolgozni". 101 November 8-9-én titkos szavazással újraválasztották a testületet, de tagsága az eredetihez képest nem sokat változott. Újra tagja lett Nagy Lajos, Szentpéteri Ernő, Jónás Tibor, Fidler István és Kővári Ferenc, míg Kristóf helyett Kiss István technikust, a lyukóbányai munkástanács elnökét, 108 Réthi helyett Melczer Károly vájárt választották be. 109 Közülük a legtöbb szavazatot a köztiszteletben 102 Egyre több üzemben indult meg a termelőmunka. Északmagyarország, 1956. november 8. 103 Minden szem a bányászok felé fordul. Északmagyarország, 1956. november 10. 104 B.-A.-Z. m. Lt. XXIII-l/b. 4. Feljegyzés Kovai elvtárs részére. É. n. 105 B.-A.-Z. m. Lt. XXV-3. B. 1657/1957. B. 1657/1957. sz. ítélet Szabó Lajos ügyében. A pártszervezés ezzel egyidőben más üzemekben is megindult. Bár pl. Rudolftelepen már november 9-én megalakult az MSZMP üzemi szervező bizottsága, a bányászok tiltakozása miatt az alapszervezetek megalakítására csak december és 1957. február között kerülhetett sor. Nehezítette helyzetüket az is, hogy a munkástanácsok többnyire tiltották az üzemen belüli pártszervezést. 106 B.-A.-Z. m. Lt. XXXV/1. 1. f. 1337. dob. Feljegyzés Kazincbarcikáról. 1956. nov. 13. 107 B.-A.-Z. m. Lt. XXV-3. B. 1461/1958. Nagy Lajos rendőrségi kihallgatása. 1957. máj. 7. 108 Helyettese Károlyi Gyula vájár volt. (Politikai Nyomozó Osztály összefoglaló jelenlése. 121. o.) 109 B.-A.-Z. m. Lt. XXV-3. B.1461/1958. Gyöngyösi Béla rendőrségi kihallgatása. 1957. júl. 17.
