Bircher Erzsébet – Schuller Balázs szerk.: Bányászok és bányászvárosok forradalma, 1956. Tanulmányok az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójának tiszteletére. (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 5. Sopron, 2006)

Germuska Pál: Komárom megye bányászai az 1956-os forradalomban

jelentkezett szolgálatra, akiket Szabó Viktor nemzetőr zászlóaljparancsnokként, Dévényi Béla tartalékos főhadnagy pedig törzsparancsnokként fegyverzett fel. A megyei főosztályról újabb muníciót is hozattak, az AVH laktanyához visszatérő teherautón azonban ismeretlen okból felrobbant egy kézigránát - 3 tatai nemzetőrt megölve és többeket megsebesítve a kocsi környékén.

70 Az FMKT 9-10 körül ült össze. Néhány vehemensebb tanácstag a fegyveres ellenállás mellett kardoskodott, de rövidesen meggyőzték őket ennek értelmetlenségéről. A forradalmi tanács titkára, Klébert Márton vezetésével küldöttséget menesztettek Tatára, a szovjet parancsnokhoz, azzal a kéréssel, hogy ne vonuljanak be a városba, mert az FMKT vállalja a rend és nyugalom fenntartását. A tárgyalások eredményeként a szovjetek Tóth József ezredest bízták meg a fegyverek begyűjtésével. (Ennek a feladatnak köszönhetően a Hunyadi állományát nem fegyverezték le.) A begyűjtés végrehajtására a szovjetek először 8 órát adtak, és megfenyegették az ezredest, hogy küldöttség tagjait kivégzik, ha nem teljesítik a feladatot. A határidőt rövidesen 24 órára módosították.

71 A FMKT nyugalomra és a fegyverek beszolgáltatására szólító felhívását déltől rendszeres időközökben közölte a Bányász Rádió. Közben néhány katonatiszt közel kétszáz nemzetőrrel a várost övező erdőkbe vonult; a tatabányai vasútállomás közelében lévő felüljárót pedig néhány órán keresztül két páncéltörő ágyú őrizte, amelyeket a Hunyadi laktanyából vontattak ki. Ám a lövegeket még délután Tóth ezredes visszavitette, és rövidesen megkezdték a szovjetek utasításainak végrehajtását. A nemzetőr csapat többsége, az újabb hírekről értesülve, a déli órákban a hazatérés mellett döntött. Egy kisebb csoport nyugat felé haladt tovább, hogy elhagyják az országot; Győr közelében azonban tűzharcba keveredtek egy szovjet alegységgel, és csak egy-két felkelőnek sikerült közülük emig rálni.

72 A hazatérő nemzetőrök fegyvereiket részben leadták a hatóságoknak, de legtöbben inkább elrejtették a városkörnyéki erdőkben, és a Turul-hegy oldalában. (A későbbi VI-os telepi őrség fegyverzete is ezekből a készletekből származott.) A 85. sz. főút nyomvonalán kívül, így Esztergom és Dorog környékén sem mutatkoztak szovjet egységek, amit Kiss László (az Esztergom Városi Nemzeti Tanács tagja) is megerősített, aki egy november 2-a óta készenlétben álló kisrepülőgéppel egészen Budapest térségéig végzett felderítő repülést. Az esztergomi és a dorogi nemzeti tanács küldöttsége reggel átment a 7. gépesített hadosztály parancsnokságára, ahol konzultált a Felczán Andor alezredes vezette forradalmi katonatanáccsal. A helyőrségparancsnok vállalta a védelem megszervezését, és az akkor érkező - dorogi származású - Szabó János ezredesre bízta a szervezési feladatokat. Szabó utasítást adott a 34. 70 ÁBTL, V-146060/1. Klébert Márton és társai, Dévényi Béla kihallgatási jkv. 1957. aug. 10. 71 HL Budapesti Katonai Bíróság fond, B. III. 604/1957.sz. perirat., Tóth József és társa., Bódi János őrnagy tanúkihallgatási jkv., 1957. szept. 30. 72 ÁBTL, V-146060/1. Klébert Márton és társai, Dévényi Béla jkv. 1957. augusztus 10.; Győr Megyei Bíróság (GYMB), Nb. 08/1958. Török István és társainak pere.