Bircher Erzsébet – Schuller Balázs szerk.: Bányászok és bányászvárosok forradalma, 1956. Tanulmányok az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójának tiszteletére. (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 5. Sopron, 2006)

Kis József: A borsodi bányászság az 1956-os forradalom és szabadságharcban

közelítették meg a szénosztályozót és eközben a szénosztályozó területén lévő vagonokra indokolatlanul géppisztoly sorozatot adtak le." A lövések hallatán pánik tört ki a dolgozók között, mert azt hitték, hogy szovjetek támadták meg őket. A munkások az iroda köré tömörültek. Hódos főhadnagy két karhatalmista kíséretében kereste fel Szabó Lajos munkástanácselnököt, aki közölte vele, hogy ameddig nem bocsátják szabadon Nagy Lajost, sztrájkolnak és amennyiben délután 3 óráig nem helyezik vezetőjüket szabadlábra, a bányászok Miskolcra fognak vonulni. Miután tisztázták, hogy semmiféle huligánok nem akadályozzák a munkát, a karhatalmisták elhagyták a szénosztályozó területét. Nagy Lajos szabadulásáról értesülve, a délutános műszakban megindult a munka.

165 December 14-én a megyei rendőrkapitányság 20 fős egysége jelent meg a Szénosztályozónál, azzal, hogy olyan értesüléseket szereztek, miszerint az üzem területén engedély nélkül fegyvereket rejtegetnek. A dolgozók azt hitték, hogy ezúttal az ő munkástanács elnöküket akarják letartóztatni. A munkások ismét az iroda épülete elé vonultak, hogy tiltakozzanak a rendőrség akciója ellen. A rendőrség vezetője a fegyverek átadására szólította fel Szabó Lajost. 0 viszont az üzemőrség parancsnokához, Király Imréhez irányította a rendőrt. Király a kérdést a munkásokra hárította, akik tiltakoztak a fegyverek átadása ellen.

166 A rendőrség végül a fegyverek nélkül távozott, mert a feszült helyzetben összetűzéstől tartottak. A szénosztályozó munkástanácselnöke egyre nagyobb szálka volt a kommunisták szemében. Különösen az bosszantotta őket, hogy Szabó Lajos - bár a forradalom kitörése előtt MDP vezetőségi tag volt az üzemben tiltotta a pártszervezést. A dolgozók ellenállása miatt rendőri fellépést nem mertek megkockáztatni, ezért megpróbálták lejáratni. December 18-án rágalmazó írás jelent meg róla az Eszakmagyarországban, nevének említése nélkül. A cikk szerint Szabó pár hónappal ezelőtt nem riadt vissza semmilyen eszköztől, hogy párttitkár legyen, majd pedig azért, hogy őt válasszák meg a munkástanács elnökének. „Nem tarthatom tiszteletben, hogy aki tegnap párttitkár akart lenni, ma mint munkástanácselnök nem riad vissza a leggyalázatosabb kommunistaellenes uszításoktól sem. Nem bízhatnak a munkások az ilyenekben. Nagyon szeretném, ha a Borsodi Szénbányászati Tröszt illetékesei megvizsgálnák, vajon milyen fizetést vágott zsebre a forradalom ideje alatt a munkástanács elnök, ha a 25fegyveres „testőr" tagjai havi 3000forintot kaptak. (Ennyit még Horthy Miklós sem fizetett.)"

161 A következő napokban ismét a termelés megindítására felszólító közlemények, újságcikkek jelentek meg az Eszakmagyarország című napilapban. December 14-én Földvári Rudolf és Kiss József, a már feloszlatott megyei munkástanács egykori elnökei „új széncsata" győztes megvívására B.-A.-Z. m. Lt. XXV-3. B.1657/1957. sz. ítélet Szabó Lajos ügyében. B.-A.-Z. m. Lt. XXV-3. B. 1657/1957. sz. ítélet Szabó Lajos ügyében. Őrködjünk az üzemi munkástanácsok tisztasága felett. Északmagyarország. 1956. december