Bircher Erzsébet – Schuller Balázs szerk.: Bányászok és bányászvárosok forradalma, 1956. Tanulmányok az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójának tiszteletére. (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 5. Sopron, 2006)
Germuska Pál: Komárom megye bányászai az 1956-os forradalomban
vissza is tértek másnapig. 36 (A BV Központi Ügyelete két nappal későbbi jelentése szerint 1090 fő szabadult ki, ami megfelel a többi forrásból származó adatoknak. 37 ) Közben a tüntetők másik része elfoglalta a rendőrkapitányságot és kiosztották az ott talált fegyvereket. A szabadult rabok közül számosan Tatabányára mentek át, majd Budapestre - amint az a fentiekből már kiderült. A megye délnyugati régiójában, a komáromi járásban motoros-teherautós balinkai bányászcsapatok hozták a kezdeményező impulzusokat (Súr, Aka, Ácsteszér, Bakony szombathely, Hanta, Bakonybánk), és megindították a jelképrombolásban és felvonulásban megnyilvánuló jellegzetes falusi megmozdulásokat. 38 A forradalmi szervek hatalomátvétele Tatabányán október 27-én délelőtt megkezdték a forradalmi tanács szervezését, amelynek központja a bányász rádiónál alakult ki: ide érkeztek a különféle küldöttségek sokféle javaslattal, a közellátás biztosításának igényével, az államapparátus újjászervezésének követelésével. A nap folyamán csak a forradalmi tanács magja, az ideiglenes intéző bizottság jött létre, többek között dr. Klébert Márton főorvos, dr. Molnár István ügyvéd, Mazalin György és Tima Endre tanárok, dr. Berinkey Kornél orvos, Sólymos Mihály főmérnök (a Tatabányai Szénbányák Tröszt képviseletében) részvételével. 17 órakor nagygyűlést tartottak a Népházban, mivel azonban a megjelentek nem rendelkeztek megfelelő felhatalmazással üzemeiktől, csak közfelkiáltással szavaztak bizalmat az ideiglenes testületnek. Este a szakszervezeti tanácsteremben az intéző bizottság tagjai felosztották egymás között az ügyköröket, majd elnökké - a jogi végzettségű, ám B-listázott - dr. Horváth Endre vájárt, titkárrá pedig dr. Klébert Mártont választották. 39 A tatabányai trösztnél a válságkezelés első lépéseként Sólymos Mihály műszaki osztályvezetője Kálmán Györggyel felmérést készített a megyeszékhely szénszükségletéről. A város működéséhez szükséges mennyiséget 5 ezer tonnában állapították meg, ennyit a sztrájk ellenére is termelni kellett volna. A vállalatnál ettől fogva állandó ügyeleten volt bent a teljes vállalatvezetés (igazgató, főmérnök, osztályvezetők stb.). 40 Az ellenforradalmi események leírása [Oroszlányban] és Haraszti, 1994, 48. o. 37 Az adatokat a BV Központi Ügyelete jelentette a BM Központi Ügyeletének 1956. október 28án. Kajári, 1996, 23. o. 38 Fakász, 1995, 286-288. o. 39 ÁBTL, V-146060/2, Klébert Márton és társai, Klébert Márton jkv. 1957. jún. 26. 40 ÁBTL, V-144-904, Sólymos Mihály és társa, Sólymos Mihály kihallgatási jegyzőkönyve, 1957. máj. 22. 9-10. o.
