Bircher Erzsébet – Schuller Balázs szerk.: Bányászok és bányászvárosok forradalma, 1956. Tanulmányok az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójának tiszteletére. (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 5. Sopron, 2006)

Kronológia. (Összeállította: Bircher Erzsébet)

• Több Duna menti üzem áll energiahiány miatt, ezért a lábatlani, nyergesújfalui, tokodi üzemek együttesen kérik a bányaüzemeket, hogy termeljenek megfelelő mennyiségű szenet. December 20. • Budapesten kivégzik a fegyver- és lőszerrejtegetés vádjával - a forradalmat követő megtorlás részeként - másodikként halálra ítélt Minczér József kesztölci nemzetőrt, a csolnoki bányaüzem csillését. December 23. • Tatabányán és Oroszlányban Apró Antal pártaktíva gyűlést tart 8-900 résztvevővel. A hozzászólók többsége gazdasági kérdéseket tesz fel, Oroszlányban többen felvetik a halálbüntetés eltörlésének lehetőségét. December 24. • A Kádár-kormány rendeletben szünteti meg a Katonai Műszaki Kisegítő Alakulatot (KMKA), ezzel eltűnnek szénbányákból a bányászok által sokat kifogásolt rabok után, a katonák is. A KMKA sorállományú tagjai nagyrészt a forradalmárok oldalán vett részt az októberi eseményekben, míg a tisztek közül sokan önként álltak be karhatalmi alakulatokba. December 28. • December végére megindul a bányakárok részleges felszámolása, ezzel egy időben számos, a forradalomban aktív szerepet vállalt szakembert letartóztatnak, eltávolítanak. December 30. • Tatabányán hajnalban letartóztatják a tatabányai forradalom vezetőit: Sólymos Mihályt, Esztó Zoltánt, Klébert Mártont, Mazalin Györgyöt, dr. Molnár Istvánt és több üzemi munkástanács elnökét. Ezzel a hatalom lefejezte a legerősebb és lakaktívabb tröszti munkástanácsot.