Bircher Erzsébet – Schuller Balázs szerk.: Bányászok és bányászvárosok forradalma, 1956. Tanulmányok az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójának tiszteletére. (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 5. Sopron, 2006)

Kronológia. (Összeállította: Bircher Erzsébet)

Pécsett a pécsbányatelepi munkástanács 18 pontos követeléseiben, illetve Nagy Imréhez írott levelében többek között a szovjet csapatok azonnali kivonását követeli. A komlói munkástanácsot a munkások tiltakozására újraválasztják. Sor került az első nagyszabású tömegmegmozdulásra. A rendőrség riasztólövéseket ad le, s könnygázgránátokat vet be a kövekkel és téglákkal dobálózó tüntetők ellen. Egy vájár meghal. A Béta-aknán dolgozó politikai foglyok kiszabadítását az ide vezényelt katonák bevetésével megakadályozzák. Az esti órákra megtörténnek az első letartóztatások. Miskolcról különféle útvonalakon fiatalok indulnak el Budapestre, hogy az ottani eseményekbe részt vegyenek. Közülük többet a munkástanács beavatkozása ellenére letartóztatnak. Ennek hírére a megyei rendőrkapitányság előtt tömeg gyűlik össze, bár a fiatalokat addigra kiengedik a börtönből. A tömeg azonban nem hisz a rendőri tájékoztatásnak, nekilódul a bejáratnak, s az ott levő őr riasztó lövését az emeleten lévők tűzparancsnak értelmezik és lőnek. A sortüznek 16 halálos áldozata van. A sortűz hírére a bányászokat is mozgósítani akarják a diákok, ám a sajószentpéteri bányászokat a katonák nem engedik be a városba. Ormosbányán megalakul az Ideiglenes Munkástanács: követeléseik előterjesztésére Miskolcra küldöttséget indítanak. Amikor azonban elterjed a híre, hogy Miskolcon letartóztatások voltak, valamennyien elindulnak Miskolcra különvonattal. Útközben csatlakoznak a rudabányai bányászok is. Miskolcon értesülnek a sortűzről, ezért a ÁVH Zsolnai kapuban lévő főosztálya felé indulnak. Mire az első bányászok megérkeznek, már megtörténik az első lincselés. Gáti Gyula őrnagyot; aki tárgyalni akart, és kiszökött az épületből előbb súlyosan bántalmazták, majd a valószínűleg már élettelen testét a Zenepalota előtti szovjet emlékműre akasztják fel. A bányászokkal megerősödött tömeg zárt sorokban rendeződve betöri az épület kapuit. Az államvédelmisek és rendőrök civil ruhában próbálnak meg elmenekülni. A pogrom során 2 rendőr, 3 államvédelmis és egy civil veszti életét. A bányászok átkutatják az épületet, de nem találják a letartóztatott diákokat. A tévedésüket belátva próbálják menteni a még ott lévő rendőrtiszteket, akiket előbb bányászruhába öltöztetnek, majd az ellenük forduló tömeg ellenére egy gépkocsival a megyei börtön falai közé „mentenek". A térség bányaüzemeiben a munkástanácsok választása megkezdődik. Salgótarjánban megalakul a Nógrád Megyei Forradalmi Nemzeti Tanács. Tagja lesz Sartoris Kálmán a Nógrádi Szénbányászati Tröszt igazgatója is.