Bircher Erzsébet – Schuller Balázs szerk.: Bányászok és bányászvárosok forradalma, 1956. Tanulmányok az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójának tiszteletére. (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 5. Sopron, 2006)

Rozs András: Baranya megyei bányaüzemek és bányász települések az 1956-os forradalomban

egység érkezett az uránbánya nagy területen fekvő üzemeihez. Ök és a Budapestről ezután visszatért, a pártközpontnál történt tűzharcban megfogyatkozott határőr alegység ez időre elismerte a KT-t felettes parancsnokságának.

69 Jelenszky Márton alezredes és tisztjei október 31. után együttműködtek a nemzetőr bányász alakulattal - a bányász (munkás) zászlóaljjal - az uránbánya védelmében. Jelenszky a KT-tól e zászlóalj feletti parancsnokságot is megkapta.

70 Bányászzászlóalj vagy bányászalakulat volt a köznyelvi megjelölése a pécsi bányamüszaki munkaszolgálatos zászlóaljnak is. Parancsnoka Bódis János őrnagy volt, Csikor Kálmán elődje a Pécsi Tudományegyetem Katonai Tanszékén. O október 30-án szakmai szempontból a (műszaki) bányász zászlóalj katonáinak leszerelését tartotta helyesnek, mert „már katonai szolgálatra pedig abszolút képzetlenek".

11 Előzőleg október 29-én Pécsett is megalakult a bányász zászlóalj katonatanácsa, ezáltal megszűnt az egyszemélyi parancsnoki rendszer. A zászlóalj katonatanácsának alakuló ülésén századonként választott 8 sorkatona és a századparancsnokok vettek részt. Az ülés résztvevői megfogalmazták követeléseiket: a honvédség által végzett bányamunkát szüntessék meg, a bányász zászlóalj tagjait hűségjutalommal szereljék le, csökkentsék a katonai szolgálati időt, a „népárulók" ne lehessenek tisztek, a rendőrség segítségére kirendelt 37 katonát és 2 tisztet vezényeljék vissza, az egyetemista és a bányász zászlóaljakat fegyverezzék fel, szülessen döntés a várost bármilyen irányból érő esetleges támadás kivédésére. A pécsi bányász alakulatosok követelési pontjaikat egyeztették - „egyesítették" - a komlói zászlóaljéval, s elküldték azokat a Honvédelmi Minisztériumnak, valamint a megyei Katonatanácsnak, a pécsi rádiónak és sajtónak. Az utóbbi figyelmen kívül hagyta ezt, mert a Dunántúli Napló nem tudósított a bányász katonai követelésekről. De a KT fontosnak tartotta a bányász alakulat követeléseit, ugyanis tagjai közé kooptálta a parancsnokot, Bódis János őrnagyot, valamint az alakulat egy tisztjét és egy sorkatonát. Felfegyverzésükre október 30-án került sor, ekkor a KT kiutalt részükre egy szerény mértékű fegyverállományt (10 golyószóró, 30 puska). A MEFESZ ösztönzésére, valamint a KT összekötője, Kiss Imre uránbányász, tartalékos állományú főhadnagy és Bódis János parancsnok hozzájárultak ahhoz, hogy a (műszaki) bányász zászlóalj másnap, október 31-én 50 főnyi erővel elfoglalja a pártházat. A katonai egységet egy hivatásos tiszt vezette, de a valóságos irányítás Debreczeni László egyetemi hallgató kezében volt, őt segítette Madarász Imre honvéd, a zászlóalj katonatanácsának választott elnöke. Az MDP Baranya megyei bizottsága székházának, a pártháznak védelmére az október 26-án érkezett nagyatádi alegység rendezkedett be, de harcra a pártháznál nem került Ez ügyben a források ellentmondásosak. 70 Lásd még a Bauxitbánya Vállalat (uránbánya) munkástanácsai című fejezetnél. 71 ÁBTL, V-142979/1.; ÁBTL, V-150363. Ellenforradalom Baranya megyében.