Bircher Erzsébet – Schuller Balázs szerk.: Bányászok és bányászvárosok forradalma, 1956. Tanulmányok az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójának tiszteletére. (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 5. Sopron, 2006)
Schuller Balázs: Példaképek lázadása? A magyar bányásztársadalom 1956-ban
egy korukbéli komlói vájárral. 11 A legtöbb valódi bányászt (100-120 fő) Budapesten az - Eörsi László által monografikusán feltárt - Széna téri felkelőcsoportnál találjuk, ahol a Pilisből érkezett bányamunkásokból külön Bányászbrigád is alakult. 12 A budapesti harcok természetesen csak nagyon kis szegmensét jelentik a magyar bányászok forradalmi részvételének, ezért térjünk vissza a bányaüzemeknél maradt bányászok és műszakiak vizsgálatához. A bevezetőben említett megyei monográfiák résztvevőkre vonatkozó adatai hiányosak ugyan, de alaposabb kutatások hiányában - viszonyítási alapnak szánva - ezeket mutatom be. E forráscsoport alapján az ország bányavidékeit felölelő kilenc megyében, mintegy 117 településen játszottak meghatározó szerepet a bányászok. 13 A politikai aktivitás magasabb szintjét jelentő forradalmi bizottságok bányász tagjainak és vezetőinek, illetve nemzetőröknek a számát nehéz meghatározni, mert az amúgy sem reprezentatív összefoglalók megyénként változó alapossággal készültek, továbbá a résztvevőknek csak egy részét említik név és foglalkozás szerint. Mindenesetre ezek alapján is sikerült 698 személyt összeszámolnom. A valóságban persze ennél jóval több aktív bányász tagja lehetett a forradalmi testületeknek. 14 Nem könnyű a bányaüzemeknél megalakult munkástanácsok számát sem megadni. A monográfiák 68 ilyenről tesznek említést, ami nagyjából lefedi a főbb üzemeket. Bár a bányák száma ennek háromszorosa volt, számításba kell vennünk, hogy az egymáshoz közel fekvő aknák dolgozói nem mindenhol alakítottak külön tanácsot, annál is inkább, mert eredeti létszámuk jócskán lecsökkent, sőt egyes aknáknál a forradalom előtt többségében kötött munkaerőt foglalkoztattak. 15 A 68 felsorolt munkástanács létszámkereteit pontosabbnak tarthatjuk, mert a megtorlás elveinek megfelelően csak a magembereket emelték ki név szerint, míg az „ellenforradalmi cselekményektől" távol maradóknak az összlétszámát adták meg. Ily módon 1576 személyt számolhatunk össze, akik közül 214 főt nevesítettek, az ő életkor szerinti megoszlásukat mutatja az alábbi diagram. 16 " ÁBTL3.1.9.V-141395 Gyűjtőbe előállítottak. 144-199.0. 12 Eörsi, 2004. 28-31 .o. és köv. 13 ÁBTL 3.1.9.V-150363 Baranya megyei monográfia; ÁBTL 3.1.9.V-150366 Borsod megyei m.; ÁBTL 3.1.9.V-150368 Fejér megyei m.; ÁBTL 3.1.9.V-150371 Heves megyei m.; ÁBTL 3.1.9.V-150372 Komárom-Esztergom megyei m.; ÁBTL 3.1.5.0-15325/1-2. köt. Nógrád megyei ellenforradalmárok; ÁBTL 3.1.9.V-150379 Veszprém megyei m.; ÁBTL 3.1.9.V-150377 Tolna megyei m. 14 Valuch Tibor egész országra kiterjedően 14-15 000 főben adja meg a forradalom vezető rétegének, 60-80 000 főben a forradalmi bizottságok és 80-100 000 főben a munkástanácsok taglétszámát. Valuch, 249.0. 15 1955-ben csak a szenet termelő aknaüzemek száma 162 volt. Faller, 438.0. 16 Ez a megoszlás összhangban van a szakirodalomban található munkásokra vonatkozó elemzésekkel. Horváth Sándor, 352.0.
