Bircher Erzsébet – Schuller Balázs szerk.: Bányászok és bányászvárosok forradalma, 1956. Tanulmányok az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójának tiszteletére. (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 5. Sopron, 2006)
Schuller Balázs: Példaképek lázadása? A magyar bányásztársadalom 1956-ban
17. Nagy József II. 1929 (árva) (KÖMI) 18. Nagy Lajos 1927 X X 19. Nagy Zoltán 1926 (árva) X 20. Rusznyák László 1933 X X 21. Szász Zoltán 1930 X X 22. G.Tóth László 1914 árva X 23. Zódor János 1936 X X Sem a felsorolt tragikus sorsú személyek, sem a bányászok általában vett forradalmi érdemeiből sem von le semmit, az a tény, ha az összes halálra ítélt 229 fős létszáma mellett többnek ható 25 fős létszámról bevalljuk, hogy az legfeljebb 10, de maximum 17 bányászt takar. Ezt egyrészt azért fontos kihangsúlyoznom, mert a forradalmat követően a bányákban készült hangulatjelentésekből egyértelműen kitűnik, hogy a bányászok kifejezetten örültek annak, hogy a munkahelyekről eltűntek az általuk rossz munkaerőnek tartott elítéltek és katonák, mert azokat nem tekintették közéjük tartozónak. Másrészt az a 7 fő, akiket rövid idejű bányamunkája miatt szintén bányásznak tekintünk, azok a források tükrében nem voltak büszkék bányász „korszakukra," szívesebben dolgoztak volna eredeti szakmájukban, és egyértelműen a nagy társadalom-átalakító folyamatok veszteseinek tekinthetőek. 9 Óvatosan kell kezelnünk a peranyagok által ugyancsak bányászként jelölt összesen mintegy 150-170 főnyi felkelő besorolását is, akik a budapesti harcokban vettek részt. 10 Mint említettem - különösen a Budapesthez közeli táborokból - nagyon sok KÖMI elítélt próbált szerencsét a fővárosban, de voltak itt az ország más pontjairól érkezett bányász illetőségűek is. Kutatásaim során „találkoztam" egy kisebb csapat, zömében 17 éves vájártanulóval, akik a zirci 307. sz. MTH Intézetből szöktek meg, hogy csatlakozhassanak a Práter utcai felkelőkhöz, ahol aztán - többek között - szorosabb kapcsolatba kerültek 9 PIL IX. 290.f. 1/33.o.e. 1956. december 27-i szénbányászati értekezlet jegyzökönyve. 14.o.; Ladányi, 91.o.; De már a forradalom alatti követeléseikben is hangot adtak erről alkotott véleményüknek: „75./ A katonák kényszerű alkalmazását a bányamunkában szüntessék meg, továbbá javasoljuk a Minisztertanács felé, hogy vizsgálják felül az elítéltek bányában való foglalkoztatását." Idézet forrása: Komlói Ideiglenes Városi Munkástanács és Munkásküldöltség Nagy Imrének címzett követelései. Komló, 1956. október 27. A dokumentumot a BML őrzi és Rozs András főlevéltáros bocsátotta rendelkezésemre. 10 Ezt a keretszámot az Eörsi László könyveiben található összesítések és a csekély számú általam vizsgált dokumentum alapján hozzávetőleges értékként adtam meg.
