Bircher Erzsébet – Schuller Balázs szerk.: Bányászok és bányászvárosok forradalma, 1956. Tanulmányok az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójának tiszteletére. (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 5. Sopron, 2006)
Szvircsek Ferenc: Nógrádi bányászok és bányák az 1956-os forradalomban
1956. december 12-én, Pothornik József a hajdani baglyasaljai bányász, kormánymegbízott, tagja lett az MSZMP megyei ideiglenes intézőbizottságának. A rétsági tiszti karhatalmi alakulat is megérkezett Salgótarjánba. December 14-én a Kányási Bányaüzem dolgozói a termelőmunka megindítására szólították fel a bányászokat, s fokozatosan megindult a széntermelés. Terjedt a háromharmados műszak Kányás, Tiribes, Kisterenye bányaüzemeiben, amikor is az utolsó harmadban, még csak fenntartási munkát végeztek a bányászok. A háromharmados termelés csak december 17-én indult meg hivatalosan a szénmedencében. Ekkor az első műszakban 4 404 bányász vette fel a munkát, s ezek után a szenes munkahelyeken már 930-an dolgoztak. December 20-án, a Nógrádi Szénbányászati Tröszt munkásfelvételi felhívást tett közzé, melynek nyomán napi 40-50 fő jelentkezett bányamunkára. Ennek ellenére még közel 3 000 munkás hiányzott a termelésből. 38 Kányás és Tiribes kivételével karácsonyra már jó műszaki állapotba kerültek a bányák, annak ellenére, hogy továbbra is 2 500 munkásra lett volna szükség a zavartalan termeléshez. Karancskesziben 1956. december 10-e táján megkezdték egy új illetményszén bánya kihajtását, melynek termelése már 19-én meg is indulhatott. 39 A Mizserfai Bányaüzem Duclos VII. (Kistelek) lejtős akna üzeme, pedig a ÍV. lejtős akna korábban lefejtett l-es telepe alatti 0,8 méter vastag II. és a 3-4 méter vastag III. széntelepét művelte frontfejtéssel és kamrafejtéssel. A 180 méter mély légaknája is elkészült. A bánya termelése napi 28-30 vagon volt, amit 60 vagonra szándékoztak felemelni. Vágathajtásnál az F-4-típusú, valamint az „Ajtay-féle" vágathajtó gépet alkalmazták. A bányaüzem Duclos VII. lejtős akna néven termelt 1956-1968 között. A Mátranováki Bányaüzem Csurgó táró üzemének feltárása 1955. áprilisában kezdődött el, 1956-ban a keleti l-es és Il-es siklók, valamint a Gátasréti-sikló üzemelt. A Csurgó táró modern bányának számított abban az időben. A szén szállítását majdnem teljesen láncos vonszolók, rázócsúszdák, gumiszalagok végezték. Fejtési módja a csoportos kamrafejtés volt. A jövesztést robbantással, a rakodást a Kóta- és Hidasi-féle rakodó gépekkel végezték. A meddővágat hajtásánál sikerrel használták a PML-5-ös, sűrített levegővel működő kanalas felrakó gépet. A szén fűtőértéke azonban csak 2 200-2 500 kalória volt. Visszatekintve az 1953-1957 között eltelt időszakra, megállapítható, hogy nem csökkent a szén iránti igény, pedig már ekkor megjelentek a szénfogyasztás mérséklésére irányuló javaslatok. A szénbányák technikai és technológiai fejlesztése ellenére a kitermelt szén minősége egyre gyengébb lett. A hazai kőolaj- és földgázbányászat ekkor indult fejlődésnek, bár a szénbányászatnak továbbra is meghatározó szerepe volt iparunk struktúrájában. Az 1956-os forradalmi események, a sztrájkok, az üzemi és politikai vezetés Nógrádi Népújság. 1956. december 20.; Cs. Sebestyén, 50.o. Nógrádi Népújság. 1956. december 25.
