Bircher Erzsébet – Schuller Balázs szerk.: Bányászok és bányászvárosok forradalma, 1956. Tanulmányok az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójának tiszteletére. (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 5. Sopron, 2006)

Kis József: A borsodi bányászság az 1956-os forradalom és szabadságharcban

például egy cédulát tettek ki, amelyben megfenyegették a dolgozókat, hogy ha hét csillénél többet mernek termelni, „legépfegyverezik őket" és rálőttek egy szállító autóra is.

148 „December 10-én a sajószentpéteri 2-es akna és a szénosztályozó között az iparvasút sínét ismeretlenek 17 óra 50 perckor felrobbantották."

149 December 11-én az edelényi 3-as aknánál a délutáni műszakosok nem mertek leszállni, mert olyan rémhíreket hallottak, hogy aki lemegy, azt megverik. Az üzemi munkástanács közbelépésére - rövid kieséssel - a termelés megindult.

150 December 12-én este nyolc óra körül Uppony közelében lévő bedevári kanyarnál, egy elhagyatott, sziklákkal borított területen pedig rálőttek egy bányászautóbuszra. Kriston Sándor vájár, a királdi bányaüzem munkástanácstagja életét vesztette, egy másik pedig megsebesült.

151 A helyzetet csak nehezítette, hogy december 9-10-én tüntetések színhelye volt Miskolc. 10-én már fegyveres összecsapásokra került sor a szovjet és karhatalmista erők, valamint a tüntetők között és még 11-én is szórványos lövöldözés volt a városban. A lövöldözések során két szovjet, egy karhatalmista és - az anyakönyvi adatok alapján bizonyíthatóan - négy tüntető vesztette életét. A szovjet és a magyar hatóságok a következő három nap folyamán mintegy 150 személyt állítottak elő, azonban egy részüket másnap szabadon bocsátották. A letartóztatottak között voltak Nóvák József és Frigyik Lajos annabányai nemzetőrök is, akik csak a lövöldözés hírére érkeztek a Tizeshonvéd utcai laktanyához, valamint a salgótarjáni Kiss István, a Nagybátony-Szorospataki bányaüzem munkástanácsának a titkára. Kiss István személye igen fontos volt, a kommunista propaganda őt használta fel bizonyítékul, hogy a fővárosból irányított ügynökök indították el a nyomdai „provokációt". Az Északmagyarországban cikket jelentettek meg róla, amelyben számos rágalom mellett azt állították, hogy „Kiss Istvánnak - akit még aljasabb emberek Budapestről irányítottak - az volt a célja, hogy egész Nógrádban, majd a borsodi szénmedencében véres terrort, ellenforradalmat robbantson ki. Létrehozott egy 16 tagú agitátor csoportot. [...] A csoport tagjait az ország különböző területére küldte azzal a céllal, hogy beszéljenek az üzemek munkástanácsaival és mindenütt kezdjék meg a felvonulást, tüntetéseket, fegyveres harcot, mert ha mindenütt egyszerre sikerül kirobbantani, akkor 148 B.-A.-Z. m. Lt. XXV-3. B.1461/1958. Zsillé Lajos bírósági vallomása. 149 Kajári, 1996. 455. o. 150 Kajári, 1996. 489. o. 151 A gyilkossággal Mészáros Lajos volt upponyi nemzetörparancsnokot vádolták, aki a nemzetőrség megszüntetése óta a rendőrség kötelékében szolgált. Mészárost a Debreceni Katonai Bíróság halálra ítélte. A másodfokú bíróság az ítéletet hatályon kívül helyezte és a bíróságot új eljárásra utasította, amely ezúttal mozgalomban való részvétel és szándékos emberölésért 15 évre ítélte. Mészáros mindvégig tagadta a gyilkosság elkövetését. A eljárás iratainak tanulmányozása alapján valószínűsíthető, hogy valóban nem ő követte el a bűncselekményt.