Bircher Erzsébet – Schuller Balázs szerk.: Bányászok és bányászvárosok forradalma, 1956. Tanulmányok az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójának tiszteletére. (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 5. Sopron, 2006)
Kis József: A borsodi bányászság az 1956-os forradalom és szabadságharcban
December 3-án a Borsodi, a Mátravidéki és az Ózd Szénbányászati Tröszt munkástanácsai közös ülést tartottak Ózdon, amelyen 7 pontból álló határozatban rögzítették követeléseiket, így a munkástanácsok jogköréről szóló rendelet megváltoztatását, a bányaipari dolgozók szabad szakszervezetének alulról történő megválasztását. A bányászmunkástanácsok kiálltak a termelő munka megindítása és fokozása mellett, ugyanakkor azt politikai és gazdasági követeléseik teljesítésének feltételéhez kötötték. Elítélték a december 1-i salgótarjáni munkástanáccsal szembeni „terrorcselekményt" (vagyis a helyi forradalmi vezetők őrizetbe vételét), amelyet a „tiszti különítményben megbújt felforgató elemek követtek el" és követelték a „rendbontó elemek felszámolását • • , . s ,.y, 140 es megszüntetését . December 5-én a Nagybudapesti Központi Munkástanácsba beválasztott hat bányamérnököt letartóztatták. A hírre az ország több szénbányászati trösztje (pl. a dorogi és a tatai) sztrájkba kezdett vezetőik kiszabadítását követelve. December 6-án Miskolcon és Ózdon is értesültek az eseményről, de a munka nem állt le. December 8-án délelőtt a főmérnök szobájában a Borsodi Szénbányászati Tröszt mérnökei az üzemi munkástanácselnökök követelésére úgy döntöttek, hogy a budapesti kollégák kiszabadítása érdekében felveszik a kapcsolatot a minisztérium illetékeseivel és a tröszt termelésének leállítását fogják „előlegezni" más trösztökhöz hasonlóan. A döntést befolyásolta az is, hogy Burkus Sándor javaslatára előzőleg határozatot hoztak arról, hogy ha a munkástanács tagjait „bántalmazás éri", minden bánya azonnal leáll. 1 1 Fél tizenegy után telefonkapcsolatot létesítettek különböző trösztökkel. Kővári Ferenc alberttelepi bányamérnök, igazgatósági munkástanácstag az ózdi trösztöt hívta fel. Horváthy Lóránd beruházási osztályvezető közölte, hogy náluk nincs sztrájk. 142 Zsillé Lajos pedig a tatabányai trösztöt hívta fel, ahonnan Sólymos Mihály főmérnöktől, a tröszt munkástanácselnökétől azt a tájékoztatást kapta, hogy jelenleg nem dolgoznak. 143 Ezután K-telefonon tárgyalásokat kezdtek a minisztérium vezetőivel. Zsillé Lajos előbb Csetneki István minisztériumi termelési főosztályvezetővel beszélt, aki közölte, hogy maga a miniszter foglalkozik az üggyel és kapcsolta őt. Zsillé tájékoztatta a minisztert, hogy a termelés Borsodban emelkedik, elérte a 400 vagont, jelenleg is termelnek, de a budapesti mérnökök letartóztatása miatt nem tudja az eredményt 140 B.-A.-Z. m. Lt. XXV-3. B. 1461/1958. Jegyzőkönyv a Borsodi, a Mátravidéki és az Ózdi Szénbányászati Tröszt közös üléséről. 1956. dec. 3. 141 B.-A.-Z. m. Lt. XXV-3. B.1461/1958. Kiss István bírósági tanúvallomása. B.1746/1957. sz. tárgyalási jegyzőkönyv. 142 A beszélgetés után Horváthy is érdeklődött K-telefonon Kassai miniszterhelyettestől, de kérésére Lőcsei Lajos igazgatóval együtt várakozó álláspontra helyezkedtek. Fél kettő után Kassai tájékoztatta őket, hogy a mérnökök (pontosabban egy részük) szabad, így a sztrájk Ózdon elmaradt. B.-A.-Z. m. Lt. XXV-3. B. 1461/1958. Horváthy Lóránd feljegyzése. 1957. ápr. 1. 143 B.-A.-Z. m. Lt. XXV-3. B. 1461/1958. Kővári Ferenc bírósági vallomása. B.1746/1957. sz. tárgyalási jegyzőkönyv.
