Bircher Erzsébet – Schuller Balázs szerk.: Bányászok és bányászvárosok forradalma, 1956. Tanulmányok az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójának tiszteletére. (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 5. Sopron, 2006)
Germuska Pál: Komárom megye bányászai az 1956-os forradalomban
első helyettese Körösi György határőr ezredest küldte Tatabányára, hogy csináljon rendet a bányászvárosban. Körösi december 7-én délelőtt tárgyalásokat kezdett a TKMT vezetőivel, Esztó Zoltánnal és Sólymos Mihállyal, akik azonban nem engedtek a tanács korábbi követeléseiből. Ekkor már 1000-1500 ember tüntetett a városi és a megyei pártbizottság előtt. A Beercsoport bevette magát a megyei pártbizottság épületébe, és védelemre rendezkedett be. Dél körül segítséget kértek a megyei rendőr-főkapitányságtól, és a szovjet egységektől is. 13.30 körül megérkezett a pártházhoz egy (esetleg több) szovjet páncélautó és egy harckocsi. 14 óra után érkezett oda Tóth József ezredes a Hunyadi honvéd karhatalmistáival (köztük a Dózsa iskola korábban átvezényelt tisztjeivel). Ezzel egy időben Baranya ezredes tárgyalni próbált a tüntetőkkel a Beer-csoport leszereléséről, és szabad elvonulást kért a csoport tagjainak. A tömeg egyre jobban feldühödött a hiábavaló huzavonán, Beerék pedig ezután nem mertek fegyvertelenül távozni az épületből. 17 óra körül Tóth ezredes visszament a laktanyába, majd röviddel később a tiszti karhatalmisták is távoztak a helyszínről. Sötétedéskor a tömeg már kövekkel dobálta az épületet, szinte ostrom alá került a pártbizottság. A pufajkások a kitörés mellett döntöttek, a levegőbe és a földre irányzott sorozatokkal kirohantak, a kint álló szovjet harckocsi is tüzelni kezdett, és a tömeg néhány perc alatt szétoszlott. 110 Az eseménynek tudomásunk szerint halálos áldozata nem volt. 111 A megyei lapban december 15-én közreadott hivatalos közlemény szerint a tatabányai kórház sebészetén 12 könnyebb sérültet elláttak, 6 fő pedig a kórházban fekszik, egy kivételével könnyebb sérülésekkel. 112 Késő este Körösi György ezredes megbeszélésre hívta össze Zsugarjev ezredest, a szovjet egységek parancsnokát, Baranya ezredest, és az MSZMP helyi vezetőit. A szovjet parancsnok a Hunyadi honvéd karhatalmistáinak leszerelését követelte, és csak a Beer-csoportnak szavazott bizalmat. Álláspontjával azonban alul maradt, Körösi ezredes javaslatát fogadták el: összevonták a pufaj kasokat és a honvéd karhatalmistákat. (A döntést az állomány egy része előtt még az este folyamán ismertették a laktanyában.) A formális egyesítés már 8-án megtörtént, a két egység berzenkedése miatt azonban csak 10-én sikerült végrehajtani a határozatot, egységes parancsnokság alá helyezni, és a Hunyadi laktanyában elhelyezni mindannyiukat. 113 parancsnokává. Lásd: Szabó, 1976, 142. o. 1958 nyarán újabb megbízatást kapott: a Mecséri-pert tárgyaló katonai bíróság egyik ülnöke volt. Lásd: B. I. 031/58/285. sz. perirat, és MNK Lf. B. Kt. 057/58. sz. perirat., Mecséri János és társai Tárgyalási jegyzőkönyv. 110 Kajári, 1996, 228-313. o. Más verzió szerint a tűzparancsot a szovjetek adták ki, és ők is kezdték meg a tüzelés. Lásd: Körösi György jelentése Tömpe Istvánnak., 1956. december (15.). BM KI Miniszteri iratok, 1957. 85. 3. o. 111 Lásd az erre vonatkozó források összevetését: Germuska, 1994, 216. o. 112 Komárom Megyei Hírlap, 1956. december 15., 2. o. 113 Körösi György jelentése Tömpe Istvánnak., 1956. december (15.). BM KI Miniszteri iratok, 1957.85.1-2. o.
