Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Selmecbánya Bél Mátyás leírásában (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 4. Sopron, 2004)

Selmecbánya története

nem figyelve az alantasabb dolgokra." - A hadi erényeknek ez a gyakorlása kitartott a selmecieknél egészen azokig az időkig, amíg a XVII. század elején el nem kezdték felütni a fejüket ama bizonyos polgárháborús megmozdulások. Elsőiként az 1605. esztendőben Bocskai István romboltatta le a várost harcias hajdúival és zavarta meg a bányamunkákat. Rédey Ferenc volt az, aki akkor a lázadó tömeget vezérelte és sokkalta nagyobb károkat okozott volna a polgároknak, ha emberi kapzsiságát nagy pénzösszegekkel bölcsen ki nem elégítették volna. Hogy végül mi is történt, amikor Nyitrát elfoglalták, azt egy jezsuita rendből való szerző, Kazy Ferenc'^

6 beszéli el: „Az aranytermő völgyekbe benyomuló Rédey a nagyobb erődítményekkel megerősített Nyitrát és az egyébként védtelen, hegyek közötti városokat könnyen a hatalma alá hajtotta, s a királyi kincstár kincseivel cselekedetének helyességét igen jól bebizonyította." — Azután kezdett nyugalmat élvezni Semiec, amikor megköttetvén a bécsi béke, a vidéknek visszaadatott a nyugalom, a bányászoknak pedig a saját munkájuk. De Magyarország sorsának már csak az maradt a jellemzője, hogy jóllehet biztonságban volt a külső ellenségtől, akadt azért idehaza kivel viszálykodni. A zivataroknak - sőt, inkább igen kegyetlen viharok voltak ezek — a kiinduló helye Erdély volt, az erdélyi fejedelmek pedig ezeknek a zivataroknak a legserényebb szítói. Még tizenöt esztendő sem telt el ugyanis ama Bocskai-féle 56 Magyarország története, I. könyv, a 47. oldal végén. A könyvet Nagyszombatban adták ki, az 1737. esztendőben, ívrét alakban.