Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Selmecbánya Bél Mátyás leírásában (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 4. Sopron, 2004)

Selmecbánya története

Igen régi gyűlölködései és perlekedései voltak a városnak a saskői vár — amely a Szentkereszt szentély fölött a Garam fölé magasodik — parancsnokaival. Ennek a várnak a birto­kosai uralták mindenfelé ezt a hegyvidéki területet és nem tudták megbékélt lélekkel eltűrni a bányavárosoknak, első­sorban Selmecnek a gyarapodását. Előbb tehát a gyűlölkö­désük nehezedett rá a városra, majd mondvacsinált ürü­gyekkel jogtalanságokat követtek el ellene, végül pedig nyílt erőszakkal kezdték el támadni a polgárokat. Régtől fogva tartott ez a veszedelmes állapot, amely már akkor is hatal­mas erőket emésztett fel, amikor I. Lajos király uralkodott; s mivel a sekneciek elégtelennek látták magukat, hogy ezt el­hárítsák, arra kényszerültek, hogy a királytól kérjenek segít­séget — amit ő meg is adott azzal az oklevelével, amelyet 1352. esztendőben, a Húsvét nyolcada után következő szombaton íratott meg. Akkor a várat egy bizonyos Zubo­nya László 36 kormányozta, egy kegyetlen férfiú, aki a ke­gyetlenkedés hosszú gyakorlata alapján borzasztóan vakme­rő volt a szomszédos lakosság bosszantásában. A maga uralma alá hajtotta azokat a pusztákat és falvakat, amelyeket a királyok különleges joggal a selmecieknek adományoztak. Mivel ezt nem akarták tűrni a polgárok, elhatározták, hogy Végzetszerű és gyűlöletes ez a vezetéknév. Szláv nyelven ugyanis „fo­gas" a jelentése, s bizony ez a „fogas" ember marcangolta is a selme­ciek ügyeit.

Next

/
Oldalképek
Tartalom