Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Selmecbánya Bél Mátyás leírásában (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 4. Sopron, 2004)

Selmecbánya története

vetkezőket írja: „A régi Selmec, jóllehet magas helyen fekszik és sziklák között építették fel, mégis mintegy összezsugorodva jön a tekintetünk elé. Észak és napnyugat között magasodik fel és nyúkk el az a szirt, amelynek lemetszett gerincére települt a régi városnak nevezendő hely. Arra az oldalra, amely a várostól napnyugat felé esik, egv megmászhatatlan sziklát vetett oda a nagy Földanya, amely szikla azért keleti irányban szelídebb lejtésű. Ebben az egyébként terméketlen kovakő szirtben vizek vannak és források fakadnak fel rajta, hogy mindig tiszta és friss vizükkel igen nagy hasznára legyenek a városnak. Ezek a források még ma is láthatóak, ahogyan ragyogó színű vizükkel csörgedeznek. A hely kies volta virágzó tájat varázsolt a hegyoromra, amely szerte mindenfelé nagyon szép kilátást kínál, amikor kellemes a levegő hőmérséklete. Fáradságos munkával és nagy mesterségbek tudással is védműveket hoztak itt létre, amelyek ama kornak megfelelően csodálatra méltóak voltak: tömegük nagyszerűen magasodott föl és kerítette körül a várost. Falak és bástyák vették ezt körbe, amelyeket végül ásott árkok öveztek, amint azt eléggé világosan ki lehet következtetni az omladékokból." — Ezeket írja ő.

34 De bárcsak meg is mérte volna ez az igen alapos férfiú, hogy milyen hosszúságban és szélességben települt ez a város: abból lehetne tudniilkk valamilyen fogódzót szerezni ahhoz, hogy vajon egy vár, vagy inkább egy város romjainak kell-e minősíteni ezeket az omladékokat? Ugyancsak ő említi, hogy a 34 Ugyanott és ugyanabban a §-ban, amelyet már idéztünk.