Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Selmecbánya Bél Mátyás leírásában (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 4. Sopron, 2004)
Selmecbánya története
gárság közé, csak akkor, ha szász volt az illető és azt is csak akkor, ha idegen pénz nem tapadt a kezéhez. 8 Én úgy gondolom, ezt a törvényt abból a célból hozták a szászok, hogy elejét vegyék annak, hogy az olvasztók eltékozolják a fémekből származó jövedekmeket: s mindez egyenesen következik Alexandrus Severus ítéletéből, aki kijelentette, hogy „a tolvajokat ki kell űzni a közösségből, elsősorban a bányászközösségekből és meg kell fosztani őket a javaiktól". 1 ''' A bányászat ügyének olyan polgárokra van szüksége ugyanis, akiknek elég vagyonuk van ahhoz, hogy belőle életüket gonosz cselekedetek nélkül fenntartsák; akik a kemény munkálatokra, a bizonytalan és csalóka jövedelmekre részint bosszankodás nélkül tudnak költeni, részint pedig a károkat helyre tudják állítani, hogy aztán a jobb érctelérekből ismét meggazdagodjanak. VIII. § Atyjának a selmeciek iránti ezen jóndulatát megtetézte a fiú, István király, amidőn nem csupán érvényesnek fogadta el az ő oklevelét, hanem a kor szokásának megfelelően még ki is bővítette azt nem egy különös joggal: és a város iránti jó18 Bölcsen mondja Kálmán király törvényei I. könyvének IV. fejezetében: „Egyetlen jövevényt se fogadjanak be kezesség nélkül." Kzt később a magyar városok ha néha még tekintetbe is vették, már kevésbé tartották be. 19 Lampridius, XXII. fejezet.