Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Selmecbánya Bél Mátyás leírásában (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 4. Sopron, 2004)

Selmecbánya története

a szlávokat bebocsátani — vélekedtek. És a szászok az ezzel a nagyon serény néppel szemben való utálatukat egészen a XVI. század elejéig erősen megtartották. Végül az 1608. esztendei országgyűlésen hozták meg azt a törvényt,

16 amely a szlávokat — a magyarokkal együtt — mind a városi jogok elnyerésére, mind pedig a tisztségeknek a felváltva való viselésére alkalmasaknak ítélte. A szlávok eltávozása után egyébn-ánt csodálatra méltó módon segítette a szászok dolgait a királyoknak a telepesek iránt tanúsított jóindulata: észrevették ugyanis, hogy a szászok bányászati tevékenységénél semmit sem lehet gyümölcsözőbben az állam hasznára és a terület általános gazdagítására fordítani. Ennélfogva kiváltságokkal is megadományozták a várost, s amikor alkalom adódott rá, egyéb javakkal is ellátták — hogy mindez mennyi előmenetelt jelentett mind a magán, mind pedig a közvagyon gyarapítása tekintetében a dolgok iparkodással való végzésére, azt nem szükséges most újra az eszünkbe idézni. — Ilyen módon indultak meg tehát a minap alapított város kezdetei akkor, amikor II. András király uralkodott. És nem folytak rosszabbul a selmeciek dolgai IV. Béla király uralkodásának a kezdetekor sem; de azután aHg telt el tizenkét esztendő, s a tatárok ama hatalmas betörése Magyarországra nemcsak a király vezetése alatt a Sajó mellett összegyűlt hadsereget, hanem csaknem az egész nemzetet is elpusztította. Egészen a selmeci bányákig eljutott ez a vérszomjas 16 A koronázás előtti XIII. törvénycikkelyben, amelyet mindenestül olvass végig.