Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Selmecbánya Bél Mátyás leírásában (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 4. Sopron, 2004)

Selmecbánya története

Soha nem szédített meg a hízelkedők szeretete és nem tartottam oda fülemet a rágalmazóknak. Mindig azt kívántam, hogy szeressenek a jók, s hogy féljenek a gonoszok. Es röviden: pártfogoltam a szegényeket és a pártfogást nélkülöző idegeneket. Végre, ami minden dolog közül a legnagyobb: szerettek a nagyhatalmú istenek. íme tehát az aranynál és cédrusnál is értékesebb tábla, amelyet — így kívánjuk — ne csak a nyilvános tanácstermekben, hanem a magánemberek házaiban, sőt lelkük legbelsejébe vésve olvassanak és tartsanak a szemük előtt mindazok, akikre rá van bízva a közösség igazgatásának valamely része és akik életüket emberi társadalomban akarják leélni, mentesen az adott és a kapott bűnöktől. XLVII. § Szokásunkhoz híven nem szabad hallgatnunk a város címeréről sem. Már ezen értekezésünk elején figyelmeztettünk arra, hogy ezt a címert Selmecbánya kezdeteitől kell eredeztetni. Mindehhez most, úgy gondoljuk, még annyit kell hozzátenni, hogy a címer kezdetben egyszerűbb volt: tudmilkk csak két vasszerszámból, azaz keresztben egymásra helyezett, s így egy kereszt alakját utánzó bányászkalapácsból és ékből állt, valamint két, pajzstartóként alkalmazott gyíkból, amelyek olyan módon vették körbe a címert, hogy felül az