Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Selmecbánya Bél Mátyás leírásában (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 4. Sopron, 2004)
Selmecbánya története
Láttuk tehát, hogy kik lakják Selmecbányát és most az van hátra, hogy leírjuk magát a várost, annak egyházi és világi épületeit, tereit, utcáit, falait és kapuit. A város fekvéséről már beszéltünk fentebb: 89 akkor, amikor inkább mások véleménye, mintsem a sajátunk alapján emk'tést tettünk a régi város pusztulásáról és az új város létrejöttéről. Most legyen elegendő felidézni azt, amit Tolkus )ú jegyzett meg róla. „Ami magát Selmecbányát illeti — mondja —, ezt a várost igen magas hegyek veszik körül és egyenlőtlen fekvésével a völgyeket foglalja el itt, másutt pedig lassanként felkúszik a hegyek lábaira; szerényebb méretű város ez, lakosainak a számát tekintve azonban elég nagy ahhoz, hogy kiszolgálja a bányákat, amelyekből igen sok található itt. Ezek a bányák főleg ezüstben gazdagok nagyon és nem megvetendő jövedelmeket biztosítanak birtokosaiknak, legelsősorban pedig magának a császárnak." - Ha pedig szabad Homérost ide vonatkoztatni: bizonyára megénekelhette volna Selmecbányáról is azt, amit a sziklás és hegyes-völgyes országról, Eritreáról írt versében: 89 Lásd Selmecbánya város ezen történetének a X. §-át. 90 Az oly sokszor idézett helyen, a 156. oldalon. '" líérodotos: 1 loméros élete, 562. lap, b. Kiadta Jakob Gronovius 1715-ben, Leydenben, levél alakban.