Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Selmecbánya Bél Mátyás leírásában (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 4. Sopron, 2004)

Selmecbánya története

terv, amely szerint nem olyan régóta hosszabb időtartamra halasztják el annak a munkabérnek a kifizetését, amelyet azelőtt hetenként szoktak kifizetni: talán azért, hogy szokja meg ez az ostoba és pazarló népség, hogy ügyeljen vagyonának a figyelmesebb megőrzésére. Eddig azonban még semmiféle eredményt sem értek el ezzel a későbbi kifizetéssel sem a takarékosság, sem pedig a munkások erkölcseinek a tisztábbá tétele szempontjából, sőt ellenkezőleg: sokkal gondatlanabbak lettek családi dolgaikkal kapcsolatban a munkások, mint azelőtt voltak, hiszen amikor nem engedi az erszénye valakinek, akkor is szokott költekezni a kocsmákban és a húskimérésekben, még azon túl is hiteleztetvén magának, mint amennyit egyébként fizetni tudna. Ebből következik aztán, hogy akg van olyan ember, aki a saját pénzéből élne: majdnem mindig csak a másokét költik. De akiknek józanabb az esze, gondot tudnak viselni magúiéra és a bevételekkel és kiadásokkal gondosabban vetnek számot, azok eléggé megfelelően élnek és anélkül, hogy panaszkodásra lenne okuk. — Egyébként pedig a bányászok egész tömege két részre oszlik, oly módon, hogy egyesek közülük a császári bányákban dolgoznak, mások pedig az urburáriusok bányáiban; mindkét csoportra azonban ugyanazok a törvények vonatkoznak. Ámde fölösleges dolog lenne ismét említést tenni ezekről a törvényekről.