Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Selmecbánya Bél Mátyás leírásában (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 4. Sopron, 2004)

Selmecbánya története

nyabíróságok azoknak a sajátos törvényeknek megfelelően, amelyek már századok óta érvényben vannak, meg fognak maradni a maguk mivoltában." Ezzel a törvénnyel tehát nem csupán helybenhagyták azt az emktett Miksa-féle bá­nya törvénykönyvet, hanem annak előírásai alapján álktották össze az ítélkezési formát és áUapították meg a bányabíróság elé kerülő ügyek jelentőségét. Azok számára pedig, akik pa­nasszal élnek — mert a jogaikból netán megvontak valamit, vagy mert az ügyüket nem aszerint tárgyalták és ítélték meg, ahogyan azt a bányatörvények magukkal hozzák —, ama bi­zonyos legfelsőbb bíróság elé engedtetik meg a fellebbvitel, amelyben a bányaügyek legfőbb felügyelője, vagyis a kama­ragróf ismeri meg az ügyeket és ítélkezik bennük a teljes ta­nácsával együtt. Mindenki előtt nagy a tisztelete ennek a bí­róságnak, a bíróság alapossága és szigora sem kisebb azon­ban az egyes ügyek eldöntésében. De mindkettőnek ilyen­nek is kell lennie: hiszen ennek a bíróságnak az ítélete ellen sem máshová fellebbezni nem lehet, sem pedig azt megvál­toztatni — így következik ugyanis a bányajogból. S ennek a legmagasabb fokú bíróságnak a dicsősége csaknem teljes egészében a selmecbányaiakat illeti meg: azért, mert a bá­nyakamara főfelügyelői a fontosabb ügyekben itt szoktak a leggyakrabban törvényszéki üléseket tartani. 85 Neue Berg-Ordnung, XXXVII. törvénycikkely, II. §. 148

Next

/
Oldalképek
Tartalom