Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Selmecbánya Bél Mátyás leírásában (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 4. Sopron, 2004)
Selmecbánya története
hasznos munkában dolgozó embereknek a számára ne csupán biztonságos legyen minden, hanem még mentességekkel is fel legyenek ruházva, amely mentességeket senki sem sérthet meg, hacsak nem akar törvényszegő lenni. Ebbe a legnagyobb tekintélyű rendbe mindenkit felvesznek, akinek a számára gyönyörűségül szolgál a föld mélyeit kutatni és aki mind a remény, mind pedig a befektetés bizonytalanságát vállalja; de csak bizonyos törvények alapján, amely törvényeket a bányajogi törvénykönyv 8 " tartalmazza. Tetszik nekünk a mi Richterünknek az urburáriusokról írott rövid összefoglalása; éppen ezért közöljük itt ezt, bár lerövidítve. „Az urburáriusok neve — írja —, jóllehet nem teljességgel egyedülálló elnevezés minálunk, legelsősorban mégis a selmecbányaiaknál él és úgy szokott történni, hogy amikor másutt a bányavárosokban ismeretlen, akkor latinul adományozzák azt a városnak. Maguktól az urburáriusoktól megkívántatik, hogy mindenre gondjuk legyen: arra vannak tudnülkk kényszerítve, hogy minden egyes dolgot, ami csak kapcsolatban van a fémek bányászatával, a legszigorúbb törvények szerint kivizsgáljanak és az azokban foglalt előNémetül: die Berg-Ordnung. Mivel ezt Miksa császár, Magyarország királya újította meg, azért die Neue, vagyis Maximilianische BergOrdnungnak is nevezik, ,,mit der Crcmnitzcrischcn und Schemnitzerischen Krlaüterung", vagyis körmöcbányai és Selmecbányái magyarázatokkal. Ezt a kódexet, vagyis bányatörvénykönyvet a király közönséges parancsára az 1571. esztendőben vezették be; azelőtt pedig részint a királyok okleveleivel, részint pedig az elfogadott szokásjog alapján igazgatták a bányászat ügyét.
