Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Selmecbánya Bél Mátyás leírásában (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 4. Sopron, 2004)

Selmecbánya története

foglalta azt. - Ezek a balsikerű, Magyarország számára peckg, amint azt látni fogjuk, éppenséggel veszedelmes kimenetelű dolgok történtek tehát akkor Selmecbányán. XXVII. § Négy esztendő telt el ezután, míg végre — miután Rákóczit Trencsény mellett legyőzték - Selmecbányát visszaszerezhették a császáriak az ellenség hatakma alól. Hőseposzt kellene írnunk, ha fel akarnánk sorolni mindazokat a szenvedéseket, amelyekkel a Rákóczi-pártiak uralma gyötörte meg a várost. Hogy nem pusztult el teljesen Selmecbánya, azt Hellenbach bölcsessége, s ami még sokkal többet ért Rákóczi előtt, a tekintélye tette. Jóllehet az a zendülés, amelyről már szóltunk, elővigyázatosabbá tette őt, azért semmire sem vigyázott nagyobb gondossággal, mint arra, hogy a bányák építményei és a hozzájuk tartozó gépezetek ne menjenek tönkre, hogy a meghatározott helyeken folyamatos legyen a munka és hogy semmi olyan dolog ne történjék, amiből bármiféle károkat is szenvedhetnének a bányák. Ezért is lett később szerencsétlen a sorsa: amikor ugyanis a magyarok elmenekültek innét és Löffelholtz Érsekújvár meghiiisult ostroma után, már az 1708. esztendő szeptemberében a bányavárosok felé vezényelte a hadsereget, arra kényszerült, hogy kövesse Rákóczit. Távollétében pedig megtalálták és a kincstár számára elkobozták a javait, amelyeket a bányák sötét járataiban rejtett el; s ennek az azelőtt oly gazdag embernek a kincseit annyira eltékozolták, hogy akkor sem tud-