Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Selmecbánya Bél Mátyás leírásában (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 4. Sopron, 2004)

Selmecbánya története

elébe, szelídebben fogadta őket. A selmeciek követe pedig, amennyire vissza mdok emlékezni, a bányászok felügyelőin kívül Johann Godofred à Mellenbach szabad báró és lovag volt, valamint még néhány ember a polgárok rendjéből. Ekkor először is Heilenbach kormányzása alá ajánlotta Bercsényi a bányavárosokat addig is, amíg arra teljes felhatalmazást nem ad Rákóczi; a dolgoknak eme zűrzavaros állapotában dicsérette méltó intézkedés volt ez és azt a célt szolgálta, hogy ha ekmcnekülnck is a császári bányafelügyelők, azért még ne szakadjanak félbe a bányászán munkálatok. Ilyen módon került tehát akkor ismét vissza Rákciczi hatalma alá Selmecbánya és ilyen módon viselték gondját a bányáknak. XXIV. § Kiterjesztvén később fegyvereit és a felkelést az egész Magyarországra, semmire sem volt nagyobb gondja Rákóczinak, mint arra, hogy magához kösse a bányavárosokat és így rátegye a kezét a bennük lévő királyi kincsekre, amelyekre oly nagy szüksége volt az általa támasztott felkelésnek a táplálása céljából. A bányavárosok, a bányák és a körmöci pénzverő kamara legfőbb felügyelői tisztségével, a kamaragrófi hivatallal - amelyet megelőlegezve Bercsényi már átadott neki és ezt a döntést maga Rákóczi is megerősítette — Hellenbachot ruházták fel. Es ez egy rendkívül hasznos intézkedés lett volna az aranytermő völgyek számára, ha a magyarok később nem élnek vissza vele: ez az a dolog,