Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Válogatás Bél Mátyás leírásaiból (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 3. Sopron, 2004)

Besztercebánya szabad királyi és bányaváros története

tukból történt, mint inkább a segédcsapatok gyanánt velük lévő francia hadak parancsnokának, Christopher Dallendin de Rohan-nak az érdeméből. O figyelmeztette ugyanis komolyan a várost egy trombitás útján, a háborús szokások szerint, hogy adja meg magát, amikor a háború igazi ábrázata már feltárult előtte. A várost nem is olyan kicsiny őrséggel egy főstrázsamester, báró Wilhelm Kuchland védelmezte, aki midőn belátta, hogy hiábavalóan vállalná magára a város védelmének a gondját, beleegyezett a megadásba, azzal a feltétellel,

1 ; hogy bántatlanul elvonulhasson a császáriak táborába a várost védő katonasággal együtt: ez így is történt, és szokadan módon megtartották a neki tett hitet. Az ellenség, miután ezen a módon a birtokába vette a várost, először az evangélikusoknak öt esztendővel azelőtt átadott templomot követelte vissza, majd a város tanácsát is a régi rend szerint állította fel és azzal ámította el a köznépet, hogy a szabadságért ragadott fegyvert. Amikor aztán a francia sereg elvonult innét, Géczy Istvánt állították a város és a kamara élére, aki azonban nem valami hosszú ideig birtokolta a hatalmat. Nem sokkal később ugyanis Thököly hadseregét Szentkereszt mezővárosa mellett részint szétkergették, részint pedig megsemmisítették a császáriak, s 19 Tehát nem a polgárok árulása miatt - ahogyan azt az előbb idézett Wagner írta a História Leopoldi VIII. könyvében, az 557. oldalon -, hanem az idő mostohasága által kényszerítve adta át a várost Kuchland az ellenségnek. Ott van ugyanis a besztercebányaiak erényei között, hogy inkább akarják elviselni a leggonoszabb sorsot, mintsem bemocskolni a király iránti hűségüket.