Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Válogatás Bél Mátyás leírásaiból (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 3. Sopron, 2004)

Besztercebánya szabad királyi és bányaváros története

tői, szentül megtartotta a polgárokkal kötött hites egyezséget, s bántatlanul és érintetlenül hagyta a csupán szerény erődítések által védett várost. De a következő esztendőben, vagyis 1645-ben súlyos pestisjárvány tört rá a városra és a polgárok hatalmas tömegét ragadta el. Az ezt követő időszak békességes volt ugyan, de gyászos a gyakori tűzvészek miatt. Legyen elegendő közülük csak azt az egyet megemlíteni, amelyik 1653-ban, Krisztus feltámadásának az előestéjén — azaz Nagyszombaton, amely nap akkor április 11-re esett — ütött ki és amely elpusztította a Felsőváros legnagyobb részét, azzal a toronnyal együtt, amely a közmérlegről kapta a nevét és amelyet később szilárd módon építettek újjá. Ez a torony valóban sokkal szebb most, mint azelőtt volt: hármas oromzattal emelkedik a magasba és rézzel van befedve. Nem szabad hallgatni arról a csodálatos eseményről sem, amely az 1666. esztendőben történt. Egy köznépből származó asszony mdnullik, amikor megszült, egy csecsemőt hozott a világra és mellette egy élő oroszlánt is, amely röviddel később elpusztult. Az asszony a dolog okának azt az oroszlán-szobrot mondotta, amelyik a főtéren lévő szökőkutat díszítette: mivel gyakran megbámulta azt, az ikrek közül az egyik a természet tévedése folytán ennek az oroszlánnak az alakját vette fel. Bizonyosan ennek a vádaskodásnak lett a következménye, hogy közhatározattal eltávolították onnét ezt az asszonyok által már meggyűlölt szobrot és helyébe egy puszta oszlopot állítottak, amely a vízvezetékből kapott vizet négyfelé osztva árasztja magából. Nem tudom, vajon ennek a szörnyetegnek a születése nem