Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Válogatás Bél Mátyás leírásaiból (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 3. Sopron, 2004)

Besztercebánya szabad királyi és bányaváros története

sősorban ez szította fel a magyarokban a rablás vágyát, oly­annyira, hogy már el is határozták a vár és a templomok ki­fosztását. Az történt azonban, hogy amidőn már minden készen állott a támadásra, akkor Rédei az elvonulásra adott ki parancsot: vagy azért, mert elfogta a könyörület a város iránt, vagy pedig azért, mert másfelé szólította az esemé­nyek menete. Elhagyván tehát a várost, amelynek élére cse­kély őrsereggel Kovátsy Boldizsárt állította, seregét erőlte­tett menetben kivezette erről a hegyek által körbezárt terü­letről; magával hurcolta azonban a szenátori rendből sze­dett túszokat is, akiket nem engedett hamarébb szabadon, csak miután kifizették értük a váltságdíj gyanánt kivetett pénzt. X.§ Ilyen csapás sújtotta tehát akkor a várost és úgy hallottuk, hogy csak igen nehezen heverte ki azt: vagy azért, mert pol­gárai megfogyatkozván, gyengébben került ki a veszede­lemből, mint amilyen azelőtt volt, vagy pedig azért, mert újból fellángolván a polgárháborús küzdelmek, újabb csapá­sok érték. Eddig az ideig a besztercebányaiaknál senki más nem nyerte el a város jogait, csak az, aki német volt és rá­adásul ott is született: most arra kényszerültek, hogy kellet­lenül ugyan, de mégis kiterjesszék ezt a kiváltságot, hogy le­gyenek, akik újjáépítik a várost. Ezért a polgárok számának a kiegészítése céljából bebocsátották a magyarokat és a szlávokat is, mégpedig az utóbbiakat sokkal nagyobb szám-

Next

/
Oldalképek
Tartalom