Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Válogatás Bél Mátyás leírásaiból (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 3. Sopron, 2004)
Besztercebánya szabad királyi és bányaváros története
már állott, akkora pénzösszeget hagyván végrendeletileg reá, hogy abból a XV. század elején teljesen be lehetett fedni rézlemezekkel. Régi okiratok tanúsítják, hogy a felhasznált réz súlya ezer mázsa volt: ha ezt mai áron számoljuk, úgy gondoljuk, hogy elérte az ötvenezer forintnyi összeget is. Azt a gerendázatot pedig, amelyre egy ekkora súlyú tetőzet támaszkodik, hétezer forintért is aligha lehet felépíteni — így vélekednek azok, akik értenek az ilyesfajta munkák felbecsüléséhez. Én egyébiránt erre a korszakra, sőt, pontosan erre az évszázadra teszem azoknak az erődítményeknek az építését is, amelyekkel a bölcs szándék a templomot körülvette; mégpedig legelsősorban azoknak a felépítését, amelyek északi irányban húzódnak, ott, ahol a dombok a város fölé magasodnak. Itt épült fel a Bányászok bástyájának Hauer-Bastey: ezt azért nevezték el így, mert a bányászok költségén emelték — a szilárd és hatalmas tömbje is. Azt azonban nem tudom, hogv vajon erre a korszakra kell-e tenni a harang készítésének az időpontját is — azét a harangét, amely könnyen lehet, hogy a legnagyobb az egész Magyarországon, tudniillik 175 mázsa a súlya. Annyi bizonyos, hogy 1560-ban, amidőn repedések kezdtek rajta keletkezni, nagy költséggel újraöntötték, majd pedig 1571-ben is megújították ugyanezen ok miatt: hogy ugyanis a nem kicsiny 7 A nagyszombati tudósok azt tartják, hogy egy kevéssel később, vagyis 1499-ben tette ezt az adományt ugyanezen Königsberger (Cclcbriores Hungáriáé urbes, II. rész, 11. lap). De hog}' ez nem így van, azt az általam leírtak is bizonyítják.