Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Válogatás Bél Mátyás leírásaiból (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 3. Sopron, 2004)

Besztercebánya szabad királyi és bányaváros története

bőségesen elegendő egy olyan szerény adó megfizetésére, mint amilyen volt az akkor. - Legelőször egy 1309-ben kiadott oklevél, amelyet határjáró oklevélnek neveznek és amelyet a mi korunkban fedeztek fel a levéltárban, adja hírül azt, hogy a városnak akkor már tágas területét Károly Róbert király uralkodásának az idejében igen pontosan körülhatárolták. Az Udurna folyócska torkolatától ugyanis, ahol az a Garamba ömlik és amely hely Radványt választja el a mi határunktól, a folyással szemközt haladva a turóci hegyláncokat jelölték ki határvonal gyanánt. Innét a Liptó vármegyével szomszédos havasokon kanyarodott el a határ, lassanként a Szenice patakhoz érve, amely északról dél felé folyik — így írták körül tehát Besztercebánya területéből azt a részt, amely a Garamon innen esett. Ami pedig a Garamon túl volt a városhoz csatolva, azt így tudtuk meg abból az oklevélből, amelyről már szóltunk: „Sarufalva

4 faluban van a Zahradnik Potoku, vagyis a Garte folyó, amely a Garam folyóba ömlik; ezen itt átkel a határ és felfelé halad a Zahradnik Potoku folyón. Ahol ez a folyó elapad, ott volt egy forrás, amelyből a mondott Zahradnik Potoku folyt ki, és ettől a forrástól ugyanabban a völgyben halad tovább addig, amíg át nem kelt négy völgyön, és fölmegy a hegyre egészen annak a tetejéig, ahol Mikest fiainak a határjelei vannak, és ilyen módon ott be is fejeződik." — Ezek voltak 4 Később Zamrzlának neveztek. Ma, minthogy ez a falu elpusztult, gabonavetéseket találunk ezeken a nem teljesen kimerült földeken, amelyek a Garam túlsó partján vannak.