Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Válogatás Bél Mátyás leírásaiból (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 3. Sopron, 2004)
Bakabánya – vagyis Buggantz – szabad királyi és bányaváros
uborkát és egyéb kerti veteményeket; gazdagon el van látva gyümölcsöskertekkel és más, az élelem előteremtéséhez kellő alkalmatosságokkal is, amelyek közé soroljuk a hegyeket, az erdőket, a szánóföldeket és a réteket." — Az 1710. esztendőben, miután a Rákóczi-pártiakat elkergették a bányavárosokból, a császáriak őrséggel látták el Bakabányát és valamennyire a védműveket is helyreállították. A város címerét egy mostani szerző a következő módon írja le: Bakabánya — vagy a helybeliek adta néven: Buggans —, amely egyike a hét szabad királyi és bányavárosnak, s arany- és ezüstbányáiról nevezetes, védőszentjét, Szent Miklóst vallja címeréül. A szent félbe vágott képmása a felső, fekete színű mezőben tűnik fel, az alsó mezőt pedig egy kőszikla foglalja el, amelynek öblében bányamunkások láthatók, amint ismételt kalapácsütésekkel hasogatják a teléreket." — Látogatják Bakabányát a vásárai miatt is, amelyek tartásának a kiváltságjogát még a régi királyok adományozták a városnak. A Hetvenedvasárnap előtti vasárnapon, Szent György vértanú nevezetes ünnepén, továbbá Sarlós Boldogasszony ünnepén, végül Szent Miklós - akit az első alapítók választottak védőszentjükké — napján gyűlnek tudniillik itt össze a vásárra jövők. S ennyi volt, amit Bakabányáról el tudtunk mondani.