Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Válogatás Bél Mátyás leírásaiból (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 3. Sopron, 2004)

Újbánya vagyis Királyhegy története

eső fekvésnek is kölcsönöz valamiféle kiességet. Bizonyos egyébként, hogy a nemcsak a nagyság és szépség, hanem a zamat tekintetében is kiváló boszniai almák és körték igen jól megteremnek itt. — Két szentegyház van: az egyik a városi, a másik pedig a kórházi. A városi templom hatalmas tömegű épület és azokból az időkből származik, amelyeket a bányákból származó jövedelmek tettek gazdagokká. Az 1664. esztendőtől kezdve elhagyatottan állott és csak az 1725. esztendőben kezdték meg végre a helyreállítását. Az a templom pedig, amelyik a kórházhoz tartozik, a kórházépülettől délre, egy alacsonyabb helyen áll és — úgy hallottuk — gazdagabb magánál a városnál is. Amikor ugyanis a városnak egyeden faluja sincs és minden jövedelmét egy üvegolvasztó műhely, valamint egy serfőző ház, továbbá két korcsma és két gabonaőrlő malom határozza meg, addig ennek a kórházépületnek gazdag jövedelmű és a szegények ellátására is alkalmatos falurésze van. Ennek a falurésznek a magyaroknál Magos-Part, a németeknél Hochstätten, a szlávoknál pedig Brehy a neve. A várost egyébiránt semmiféle falak sem veszik körül: ez fekvésének amaz említett egyenetlensége következtében hiábavaló is lenne, hiszen a város mindkét oldalán hegyek magasodnak. Azon a területen azonban, amelyik a Garam folyó felé esik, láttunk valamiféle kapuszerűséget, amelyet — úgy gondoljuk — akkoriban építettek, amidőn állandó betöréseikkel a törökök zaklatták ezt a vidéket.