Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Válogatás Bél Mátyás leírásaiból (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 3. Sopron, 2004)
Újbánya vagyis Királyhegy története
jött létre. Annyi bizonyos, hogy Károly unokája és I. Lajos király leánya, Mária királyné rendkívüli módon szerette ezt a várost. Részint vendégházat építtetett ugyanis itt, amelyben eléggé gyakran megfordult, részint pedig az aranynak a próbajeggyel való ellátására műhelyt is alapított. Azt mondják, az ő bőkezűségének a bizonysága az a hatalmas terület, amely a városhoz van mérve, s amely sokkal nagyobb és terjedelmesebb is lehetne, ha az első határkimérők nem rontották volna el a dolgot. Többek elbeszéléséből a következőképpen hallottuk ezt a történetet. Elrendelte a királyné, hogy a város szűkre szabott határát tegyék nagyobbá, és ebből a célból azzal a hatalommal ruházta fel a polgárokat, hogy amennyi területet a Garam folyón innen és túl a gyalogos határkimérők körbe tudnak járni, az örök jogon legyen a városé. Hogy tehát a királynénak ezt a jóakaratát a saját javukra fordítsák a polgárok, a határkimérői tisztség viselésére azokat választották ki, akikről úgy gondolták, hogy legtöbbet érnek a gyaloglás tekintetében. Azt mondják, négyen voltak ezek, hogy kettő közülük észak felé, kettő pedig déli irányban induljon el, amikor a leghosszabb nap virradtára az útra kelés kezdetét kijelölték. Amidőn felvirradt a kijelölt nap, ezek az emberek kipihent testtel jöttek el otthonról, hogy amerre járnak, annak az útnak a vonalát — úgy, ahogyan a királyné megparancsolta — a fák letört ágaival jelöljék meg. Azok akik északi irányban indultak el, olyan gyorsan gyalogoltak, amennyire csak tudtak, és a hegyeknek mindazon vidékét, amely ott napkelet és napnyugat felé terjedt ki, igen szélesen körbekerítették — mintha csak