Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Válogatás Bél Mátyás leírásaiból (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 3. Sopron, 2004)

Libetbánya szabad királyi és bányaváros története

Az azelőtt meglehetősen nagy vagyonából ugyanis semmi sem maradt, kivéve egy aranyból, való gyűrűt, amelybe a haza címere volt belevésve: a nyereségszerzés reményében ennyire a falánk ércbányára költötte mindenét. Ezt a gyűrűt tehát, mintegy

7 a szegénység elleni egyetlen és bizony eléggé gyengécske menedékét, zálogba adta, hogy — eltelvén a hét — a munkákat kifizesse, arra készülve, hogy véget vet a további kutatásoknak, ha azok nem felelnek meg a várakozásának. Ilyen kicsiny összeggel a zsebében utazott tehát Besztercebányáról Libetbányára, s amidőn itt gondosan megvizsgálta a heti munkálatokat, egy gazdag és szélesen kiterjedő telér jeleit vette észre, amely később — miután megsokszorozódott a bányászok száma — rövidesen akkora jövedelmet hozott, hogy nemcsak a többi érc kifizetésére volt elegendő, hanem a tulajdonost is sokkal gazdagabbá tette, mint azelőtt volt. Ilyen tehát a libetbányai bányászok sorsa. Mindehhez még azt is hozzá kell tenni, hogy a vassal, sőt antimonnal is bőségesen keveredett rézércek kiolvasztási módszere igen nehézkes és haszontalan: ezt a mi korunkban egy Grundéi György nevezetű orvosdoktor tapasztalta meg saját igen nagy kárvallásával. 5 Ennek az inkább jó, mint szerencsés férfiúnak az említését lásd Tolliusnál (V. úti levele, 193. lap); a libeti bányákról pedig ugyanezt a levelet (167. lap).