Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Válogatás Bél Mátyás leírásaiból (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 3. Sopron, 2004)

Bakabánya – vagyis Buggantz – szabad királyi és bányaváros

v.j Mindezek azonban polgárháborús törvénytelenségek voltak és a honfitársak követték el őket, amelyeket aztán borzasztó módon megtetéztek a törökök: a honfitársaknál talán anynyival jogosabban, hogy amíg ezek a szabadság ürügyén taszították veszedelembe a hazát, addig ők szokásuk szerint nyíltan és teljes erőszakkal gyakorolták az ocsmány, istentelen és kegyetlen zsarnokságot. Aligha lehetne felsorolni, hogy az elvetemült ellenség mennyi betöréssel zaklatta szinte minden nap a várost és közveden környékét. Az ország rendjei, akik valóban el akarták távoztatni a veszedelmet részint ettől a várostól, részint pedig a többi bányavárostól is, az 1578. évi országgyűlésen a következő törvényjavaslatot terjesztették elő: „Bakabányához Turóc és Árva vármegye szolgáltasson munkát, s ha befejeződik e város megerősítése, ezen vármegyéket fordítsák ismét Újvár megerősítésére." — A város megerősítéséről alkotott ezen törvényt később több alkalommal is helybenhagyták. Az 1647. esztendőben

4 pedig elrendelték, hogy mennél előbb lássák el erős várvédő csapattal. Ez a törvény így rendelkezik: „Mivel Bakabánya, a bányavárosok egyike annyira ki van téve a törökök támadásainak, hogy ha csak nem látják el valamiféle segítséggel, félő, hogy rövid időn belül vagy a törökök hatalma alá kerül, vagy egyébként is teljesen elpusztul a bányavárosok és ama részek igen nagy veszedelmére: könyörögnek • A CXLIII. törvénycikkely.