Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Válogatás Bél Mátyás leírásaiból (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 3. Sopron, 2004)

Körmöcbánya város története

már nem annyira barátságtalan a termőtalaj. Az biztos, hogy amerre csak elterülnek az alsóvárosok, ott minden be van ültetve a különféle gyümölcsöket bőven termő sok-sok gyümölcs fával. Teremnek pedig ezek boszniai almát, pergamoni körtét, valamint szilvát is: részint egy keményebb, részint egy másik, az előbbinél kisebb méretű fajtát, amelyik kiváltképpen alkalmatos a hashajtásra. Ez az utóbbi fajta azonban itt kissé vöröses színnel van behintve és későbben is érik meg, mint másutt. Ezen a tájon csak ritkán perzseli meg a dér a gyümölcsfákat: ámde nem azért, amit némelyek állítanak, mdniillik az ásványos kigőzölgések miatt, amelyeket az aranybányák bocsátanak ki magukból, hanem inkább a terület alacsonyabb fekvése miatt és azért, mert eldugott völgyecskékben rejtőznek és ennek következtében biztonságban vannak a fagyosabb levegő betörésétől. Legelsősorban a rothenfelsi Rothok kertje nevezetes: és nem csupán azért, mert kiváló almafák nőnek benne, hanem főképpen azért, mert van ott egy liget és abban egy kis mulatólak. Napkelet felé fekszik a várostól, egy kis dombocskán, a kamara Rennwies nevezetű rétje fölött: ott, ahol a Roth család halastava is található. Nemigen akad az egész alsóvárosban ennél kiesebb rejtekhely. Ennélfogva az esztendő legszebb időszakában azok látogatják, akik gondjaik enyhítésére törekednek. Ezeknek az embereknek az egyik része vidám társalkodásoknak engedi át magát, Parte alia conos decutiente novem