Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Válogatás Bél Mátyás leírásaiból (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 3. Sopron, 2004)

Bakabánya – vagyis Buggantz – szabad királyi és bányaváros

nyékbeli várakból és városokból a vitézek, s ott voltak a bakabányaiak lovasai és gyalogosai is. így ír minderről a költő: Dobbó, abavis attavisque potens forrissimus heros, Nec genere indignus, nec belli ignarus et hostis. Primus hic ante omnes magna süpante caterva Insigni sublimis equo adveniebat, apertum Hostem nec quidquam ignorans, formidine Mártis Inceru: hunc sequitur vicinis plurima pubes Arcibus impeno parens, non falsa momenta. Nam longum: dives quondam Puckana iuventam Egregiam misit: tercentem in equis, peditesque Centum. Azaz: A régi ősapákkal bíró legbátrabb hős, aki a nemzetségéhez sem méltatlan, s aki számára az ellenség és a harc sem ismeretlen, Dobó érkezett ide nagy csapat élén elsőként és mindenki más előtt, egy rendkívül szép ló hátán ülve: ő a bizonytalan Mars iránti félelemből nagyon is jól ismerte a nyilvánvaló ellenséget. Követi őt a szomszédos várakból való, nagyszámú fiatalság, a parancsnak, nem pedig annak engedelmeskedve, aki a csalárdságra figyelmeztet. Hosszú ugyanis elmondani: az egykor oly gazdag Bakabánya kiváló ifjúságot küldött, háromszázat lovon és száz gyalogost. — Eddig ő. Es a lap szélén még hozzáteszi: „Bakabánya — Puckana vagy Puggantz — bányaváros és egyszersmind végvár is a Kárpátokban." Mindezek pedig arra figyelmeztetnek bennünket, hogy ekkoriban a bányák jövedelmei is csökkenni kezdtek Bakabányán és a városkát is — mivel