Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Válogatás Bél Mátyás leírásaiból (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 3. Sopron, 2004)

Körmöcbánya város története

fiúból, valamint egy számvevőből és annak a helyetteséből áll. Amidőn pedig felvirrad a kijelölt nap, a kora reggeli ne­gyedik órában elkezdenek harangozni a nagyobbik harang­gal. Ennek a hangja által szólíttatik a városházára ama het­ven férfiú, 48 aki jelenleg rendelkezik a bíróválasztás hatal­mával. Amidőn pedig ezek a férfiak már egybegyűltek, Isten segítségét kérve hozzáfognak a dologhoz és a tanács tagjai közül megneveznek három jelöltet, akiknek egyikét majd megválasztják főbírónak. A jelöltek ezen száma magába kell, hogy foglalja az előző esztendei bírót is, hogy megle­gyen a bizonysága a polgárok jó szándékának, amellyel irán­ta a város kormányzását tekintve viseltetnek. Amikor már valamennyi időt eltöltöttek - hogy a szokásnak eleget te­gyenek — ezzel a tanácskozással, megjelenik a belső tanács is, amelyet, mivel bizonytalanságban van a dolog kimenetel­ét illetően, a város szószólója szorgalmatosan kérlel, hogy a hetven férfiú így kívánván, küldjön ki valakit a saját rendjé­ből a választók szavazatainak az összeszedésére és megvizs­gálására. Ekkor végre mindenki a maga nevében, halk han­gon és mintegy a fülébe súgva megmondja a jegyzőnek — aki mdniillik a szavazatokat és a véleményeket összegyűjti —, tói sem döntenek előbb, csak akkor, ha azokban már ez a külső ta­nács is határozott. 48 Ez a magyar kamara biztosainak - ahogyan nevezik őket — egy új in­tézménye. A régi törvény alapján ugyanis a bíróválasztásnak ez a joga egyformán vonatkozott minden egyes polgárra. A hetven férfiú ezen rendjét tehát nem szabad összekeverni a huszonnégy főből, valamint a két számvevőből álló külső tanáccsal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom