Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Válogatás Bél Mátyás leírásaiból (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 3. Sopron, 2004)

Körmöcbánya város története

teljes bányaügynek a legfőbb felügyelője. A kamaragróf a dolog természetéből következően és szükségképpen a bányavárosok valamelyikében tartja székhelyét. Kötelességei közé tartozik nem csupán arról gondoskodni, hogy semmiféle kárt ne szenvedjenek a bármilyen fajtájú bányák, hanem arról is, hogy a nap, mint nap való gyarapításokkal megnövelje azokat, hogy a munkások a megkívántató jártassággal rendelkezzenek, s hogy ne engedjen meg semmi olyat, ami kárára lehetne akár a császári jövedelmeknek, akár pedig azoknak a magánszemélyeknek, akik költségeket fordítanak a bányákra. Azt is mondhatnánk tehát, hogy mintegy folytonos szemmel tartója az aknáknak, a tárnáknak, a teléreknek és mindazoknak a műhelyeknek, amelyeket a fémek olvasztására, vizsgálására, vagy pénzzé való verésére állítottak fel. Az ő parancsára és akarata szerint kell irányítani a legfelső és a legalsó, a legnagyobb és a legkisebb dolgokat egyaránt. Az biztos, hogy bármiféle hivatalt viseljenek is különkülön a többiek, az valamennyi a kamaragrófra száll vissza: olyannyira, hogy ha tisztségét minden tekintetben megfelelően akarja ellátni, akkor olyan nagy terhet kell viselnie, amekkorát aligha hisznek el mások, csak azok, akik tökéletesen ismerik e hivatal mibenlétét. — Az összes többi hivatal a kamaragróf alá van rendelve, s ezek közül is különösen kettő: a számvevő és a könyvvezető jövedelem- és költségfeljegyzői tisztsége, vagy ahogyan latinul

30 mondanánk: a 10 Az előbbit közönségesen peneptomak, az utóbbit pedig regestratomak nevezik, vagy németül Einnebmemck, illetve Bmhhaltemik.