Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Válogatás Bél Mátyás leírásaiból (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 3. Sopron, 2004)
Körmöcbánya város története
Időt rabló lenne tollúnkkal megrajzolni az ilyesfajta szerencsétlen és sötét eseményeket. Mégsem tudjuk azonban megállni, hogy ne panaszoljuk el a késő utókor előtt azokat a már a mi korunkban történt csapásokat, amelyeket láttunk is és a saját bőrünkön tapasztaltunk is. - Hatalmába kerítette Rákóczi az egész Magyarországot és dölyfösen megtette magát a fellázadt sokaság vezérének: sőt, csaknem királyának, amidőn szentségtörő vakmerőséggel elragadta a törvény szerint való fejedelemtől egyszersmind a pénzverés jogát is, majd később annyira visszaélt azzal, hogy nem is tudjuk pontosan megmondani, vajon a szertelenül kegyetlen háborúskodással gyötörte-e meg jobban Magyarországot, vagy éppen az általa bevezetett pénzüggyel? Először az 1704. esztendőben kezdték el a rezet polturákká verni, azzal a nagyon szép ürüggyel, hogy legyen kéznél pénz, amelyet alkalmatos módon a bányákban folyó munkálatokra lehet fordítani. Majd amikor a legmohóbb és a haszonra leginkább vágyódó emberek — elsősorban Bercsényi — észrevették, hogy ezzel a mesterkedéssel milyen jól elő tudják segíteni kincseiknek az alattomban való felhalmozását, azt akarták, hogy ezen rézpénz verésének se mértéke, se vége ne legyen. Amaz aprópénz-faj tán kívül ugyanis, amelyről már szóltunk, akkora mennyiségben vertek másféle, nagyobb, a ráírt érték szerint öt- és tízgarasos pénzérméket, hogy két vagy három esztendő elfolyása alatt eltűnt a közforgalomból az összes ezüst- és aranypénz. Es hogy ne hiányozzék