Bircher Erzsébet szerk.: Egyedül a közhaszon kedvéért - Tanulmányok a 250 éves magyar szénbányászat tiszteletére (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 2. Sopron, 2003)
Szabó László: A „Magyar Általános Kőszénbánya Részvénytársulat” tatai bányászatának előzményei
A MAK Rt. alapítása A tatabányai szénbányászat története elválaszthatatlan a Magyar Altalános Kőszénbánya Részvénytársulat lététől, melynek gyökerei a borsodi szénbányászatban keresendők. Az ózdi és diósgyőri vaskohászat fejlődése egyre több szenet igényelt és ezt a tény az 1800-as évek vége felé egyre több vállalkozót ösztönzött újabb bányák nyitására. így alakult meg 1889-ben „Melczer Géza és Társai Center-Királdi Kőszénbánya Vállalat" is, amelyben jelentős szerepe volt Herz Zsigmond miskolci vállalkozónak is. aki egyébként mezőgazdasági gépek gyártásával foglalkozott. A fokozatosan növekvő szénigény újabb, jelentős fejlesztéseket kívánt, ehhez azonban a szerény kisvállalkozóknak nem volt elegendő tőkéje. Herz javaslatára ezért arra az elhatározásra jutottak, hogy a megfelelő tőke biztosítására részvénytársaságot alapítanak. Az alakuló közgyűlést 1891. július 9-én, Budapesten tartották. Az alaptőkét 400.000 forintban határozták meg, melyet 4000 db 100 Ft névértékű részvény kibocsátásával biztosítottak. Az alaptőke felét a Melczer-féle vállalat ingó- és ingatlan vagyona fedezte, a másik felét magánszemélyek jegyezték. A részvénytársaság elnökévé gróf Teleki Gézát választották, vezérigazgatója Flerz Zsigmond lett, a bányaigazgató pedig Hönsch Ede, aki a korábbi vállalkozásban a királdi bánya vezetője volt. Herz Zsigmond - aki egyébként magasabb szintű kereskedelmi végzettséggel bírt - felfigyelt arra, hogy a legközelebbi szomszéd, az 1868-ban alapított „Salgó" Rt., az erdélyi Zsil völgyben vásárolt bányáiból kiváló minőségű, kedvező áru szenet hoz forgalomba, és ezzel igen jelentős piaci előnyre tett szert. így kapóra jött Hönsch azon közlése, hogy a közelmúltban bezárt vértessomlói bányával érdemes lenne foglalkozni, mert ott még a borsodinál mindenképpen jobb minőségű oligocén széntelepeknek kell lennie. Hönsch értesüléseit egyébként Kantner János bányaügyi lotanácsostól szerezte, aki utolsó félévben annak vezetője volt. Kantner nyilván jól ismerte a bánya történetét és tudott arról, hogy - a már említett szakértőn kívül - Dionysius Stur bécsi geológus már 1871-ben további telepek felkutatása érdekében 5 fúrólyuk mélyítésére tett javaslatot. Abból az analógiából indult ki, hogy a légvonalban nem túl messze lévő Annavölgy, Tokod, Dorog bányáiban egy mélyebben fekvő, jó minőségű, vastagabb oligocén telep is ismeretes, így nagy a valószínűsége, hogy a telep itt is megtalálható. Az eocén telepre még nyilván nem gondolt, mert a fúrásokat csak a nummuliteszes mészkő eléréséig javasolta, noha az analógnak tekintett Esztergom környéki bányászatban már 1850 óta ismerték az alatta lévő eocén telepet is. Herz egyetértésével Hönsch a helyszínt bejárva, gondosan tanulmányozta a helyzetet, begyűjtve minden lehetséges információt és kedvezőnek ítélve a kilátásokat, lépéseket tettek a kutatási jog megszerzéséért.
