Bircher Erzsébet szerk.: Egyedül a közhaszon kedvéért - Tanulmányok a 250 éves magyar szénbányászat tiszteletére (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 2. Sopron, 2003)

Szabó László: A „Magyar Általános Kőszénbánya Részvénytársulat” tatai bányászatának előzményei

20% részesedést vállalt, a fennmaradó 80%-ot bankok, illetve magánszemélyek fedezték. A kutatás költségeit Hönsch egyébként 25-30 ezer forintra becsülte, de a tényleges költségek meghaladták a 60 ezer forintot is. A kutatási munkák irányítására Max Brodman osztrák bányamérnököt kérték fel, aki abban az időben az ugyancsak osztrák Trifailer Kahlenbergbau A. G. dorogi üzeménél volt mérnökségvezető. Brodman a felkérés után rövid időn belül, már 1895 januárjában benyújtotta fúrási tervét. A terv szerint három fúrólyuk lényegében a régi somlói bányamüveletek területére esett, hiszen ott remélték a mélyebben fekvő oligocén és esetleg már az eocén telepet is. A negyedik fúrás helye közel 3 km-rel északabbra, egy Síkvölgy puszta nevü területre esett. A fúrásokat a Zsigmondy Vilmos által alapított, de ez időben már unokaöccse, Zsigmody Béla által irányított cég végezte. Az I. sz. fúrás 1895. július 19-én, a II. sz. július 26-án, a III. sz. augusztus 13-án indult. A vérmes reményeket csakhamar keserű csalódás váltotta fel. Az I. sz. fúrólyuk, elérve a mészkő alaphegységet, csak a már addig is ismert vékonyabb oligocén telepeket harántolta, a II. sz. végéig meddőben haladt és a III. sz. is csak igen vékony szenes agyagokat harántolt. A helyzet reménytelenné vált. A kutatásokra szánt pénz elfogyott, a konzorcium vezetése annak végleges befejezését fontolgatta. Pedig halvány remény azért még volt. Egyrészt, mert a szakvéleményezésre felkért Telegdi Róth Lajos, aki a kor elismert geológusa volt, a novemberben még utolsóként megindult IV. sz. fúrás kőzetmintáiból arra következtetett, hogy a fúrólyuk már eocén kőzetrétegekhez ért el, s azt javasolta, hogy mindenképpen el kell jutni a triász mészkő alaphegységig. Másrészt Max Brodman már a III. sz. lyuk, majd a IV. számú réteg soraiból mintát küldött korábbi munkatársának, Kubiás János tokodi bányagondnoknak, aki az eocénnak már jó ismerője volt és a kőzetmintákból, illetve az azokban lévő őskövület maradványokból megállapította, hogy a fúrás már valóban az eocén rétegsorokban jár.