Bircher Erzsébet szerk.: Egyedül a közhaszon kedvéért - Tanulmányok a 250 éves magyar szénbányászat tiszteletére (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 2. Sopron, 2003)
Dr. Szvircsek Ferenc: A Nógrád megyei barnakőszén bányászat kialakulása
majdnem lignit"^ A birtokos gr. Gyürky Ábrahámné Orczy Sarolta volt. Később több fúrás is volt a falu határában, de meddőnek bizonyultak. 82 Karancsalja határában a bányanyitási kísérletről 1859-ből találunk adatokat, amikor Engelmann János Babtist a losonci nikkelkohó tulajdonosa megbízásából zártkutatási engedélyeket kért a bányakapitányságtól. Alexander Schöller a szomszédos Kisaranyi-pusztán már korábban termeltette a szenet. 8 ' 1 A terület kutatói között találjuk még 1859-ben Windsteig Georg bécsi kőbánya tulajdonost is Wéber Alajos társaságában. Ugyancsak rendelkezett Brellich Johann is kutatási engedéllyel Karancsalja területére. 84 Alexander Schöller, mivel kutatása sikeres volt, 1861-ben engedélyét megerősíttette. Emlékét a Sándor táró őrizte meg a korabeli térképeken. Maász Mihály bányagondnok pedig egy jelentésében 1860-ban karancsaljai és salgótarjáni bányákra vonatkozó kimutatásokat közölt. Ekkor Karancsalján 1 öl mélységű aknábaninkább szénásó gödörrben - 3 láb vastag csillogó széntelepet tártak fel és termeltek. 8 ' Becske község neve a besztercebányai bányakapitányság kutatási engedélyeket felsoroló kimutatásában tűnik fel 1859-ben. A községtől északi irányban található Sirató-hegy déli lejtőjén, a Szandaváraljai-patak mentén találjuk Kelecsény-pusztát. Papp Károly az 1915-ben megjelent könyvében korábbi adatokra hivatkozva kiadósabb széntelepet írt le a Szanda hegy környékén. A Kelecsény pusztai /Szoros-völgy/ szénbányáját egy porosz cég tárta fel 1866-ban s a szomszédos kishalápi cukorgyár számára fejtették a 0,8 méter vastag széntelepet. A terület ma Eperjesmajor néven szerepel, korábban Poroszárok volt a neve, utalva az említett vállalkozásra. A cukorgyár megszűnése után a bánya is megszüntette tevékenységét. Papp Károly szerint az itt termelt szenet már 1860-ban vegyelemezték. 86 Az adatok ismeretében arra kell gondolnunk, hogy a szén ismerete korábbi lehet az 1859-es bányakapitánysági kimutatásnál. Pesty Frigyes 1846-os datálással tudott az ún. "Diómege-bányáról" melynek kőszéntelepe "nagy mennyiségben találtatván", az összeírás idején is létezett még 1864-ben. 87 Egy másik forrásunk, Plachy Ferenc szolgabíró panaszügyet kivizsgáló levele bizonyíték arra, hogy 1848-ban szénbánya működhetett a falu határában. Ugyanis "a kőszén bánya körül foglalatoskodó Bányászok egyike jelesül a Hutman által házának fegyveres kézzel történt megrohanását s több Bányászok által a Bíróhoz erőszakosan bl Papp Károly. 1915. im: 782. o. 82 SUBA. 31. kr. 3859/733. . 1058. , 33. kr. 1860/5.. 1860/124. NML. Filmtár. 247. d. 83 OL. Z. 222. 1. cs 1. sz. 1859/523. . 537. . 575-579. . 602-603. 84 OL. Z. 222. 1. cs. 1. sz. 1861 /102. . 198. . 457. Hantken Miksa: A Magyar Szent Korona országainak széntelepei és szénbányászata. Bp. 1878. 286. s- Papp Károly. 1915. im: 782. p. 86 NML. Filmtár. 138. d. 87 NML. IV. 102. 1557/1848
